I feel it.. sorry

Every day is wonder why...? Why is this happening to me?

I feel so lost...

and I don't know what to do about it. no one knows, sees or understands it.... but I feel it. 
I don't know who I am and what I want.

Sometimes I'm happy...

...sometimes I'm hyper

but mostly I'm sad

depressed,

 suicidal..

I do what you want me to do, 

                                            I act the way you do, 

                                                                           I dress like you want me to, 

                                                                                                                    I like whatever you like. 

'cause I don't even know what I really want or like.

What the fuck am I?

My identity is gone.

So please don't leave me, as you see I cannot live without you. Without you I am nothing, lost and empty inside. 'casue of the problems whit my disease, no one wonts to be my friend. 

I am so lonely.

"Everyone I know goes away in the end." 

'Casue sometimes I adore you, but five seconds later I con disgust you. 

Why are you perfect and why am I not? 

It makes me desperate. I stuck on myself and I feel caged. There is nothing left for me in this selfish world. 

Time to go. 

               Time to say goodbye. 

                                               Farewell I'm sorry. 

This is where I'm coming from.

 And this is where I'm going to.

I tired many things to kill myself. None worked. I am still here. Even more I tried to get better but nothing really helps.And so times so goes by. Everyday I feel more helpless, useless and wasted. And so feel everyone around me about me. There's nothing left for me.

I cry all day. I cut every day. Deeper.. deeper..

I don't want to see anyone. I don't trust them people. They all leave me behind. To forget about the inner pain I used to take drugs and alcohol.

Cutting myself too, I'm a big wound now. But that only got it worse. Now I'm an addict as well. Locked in my pain that is burning inside of me. All I can do is waiting for help and holding on. 

One day I'll be fine. I will be better. 

Please don't leave me...

bbpony

I would be this..

Néha úgy érzem boldog vagyok. De leginkább szomorú.. rémült, dühös, reményvesztett, tele fájdalommal érzések nélkül üresen, egyedül. Nem ismerem önmagam, nem látom az élet értelmét. Nem tudom, hogy ki vagyok és mit akarok. Csak a fájdalmat érzem, az ürességet, a magányt. Hiába vannak barátaim, előlük is elrejtőzöm..  nem akarom őket bántani, félek.. 

Bevallom sokszor vagyok dühös, az emberekre, a világra de legfőképpen magamra, hangulatom is mindig változik, végtelen ürességet érzek, van hogy megvágom magam sokszor..más szóval falcolok mert kell kell éreznem a fájdalmat.. hisz ha érzem akkor még élek...de nem értenek meg.. senki nem ért meg engem...az egyik pillanatban a világot akarom megváltani.. a másikban csak elbújnék a világ elől.

Ha megkérdezik miért vagyok szomorú nincs rá határozott válaszom, de mindig ki tudok találni egyet, hogy eleget tudjak tenni a kérdésnek. Nem jó ha folyton kérdezgetnek, meg kell nyugtatni őket..  

Egyedül érzem magam, szörnyen fáj a lelkem, nem értem magam és még azt sem miért érzek így.

Nagyon erős fájdalmat érzek ezért inkább alszom, hogy ne érezzek semmit. De akkor megjelennek azok a szörnyűséges álmok.. sokszor.. mostanában egyre többször.. Mit tegyek?? Nem jó mindig nyugtatókat szedni, bár az picit stabilizálja a hangulatom..Néha annyira fáj, hogy küzdenem kell, hogy ne bántsam önmagam.

Szinte mindig álarcot viselek..

Ha belém látnál tudnád, hogy úgy érzem legbelül haldoklom. Napról napra egyre jobban.. Mindent magamban tartok és csak akkor jön ki, amikor egyedül vagyok. Nem bízom az emberekben.. ezért elbújok a világ szeme elől. Nem tudom közel engedni magamhoz az embereket, de próbálkozok vele. Egyszerre érzek űrt és hatalmas fájdalmat, bármit megtennék, hogy enyhüljön ez.

A kedvem folyton változik, mindent csak feketén vagy fehéren látok, szeretlek és gyűlöllek egy azon időben.

Szeretném ha ez változna de jelenleg nem sok esélyt látok erre. Szeretnék én is normális lenni, ugyanolyan mint bárki más.. Szeretnék nem elbújva mások elől élni, szeretnék kapcsolatokat kialakítani.. intimebb viszonyt.. de nem megy, egyszerűen nem megy. Szeretnék nem félni egyes dolgoktól.. az orvosok nem tudnak semmit.. több éve semmit nem javultak ezek a dolgok.. csak a gyógyszerek változtak más nem. Persze én próbálom az érzéseimet kordában tartani és kívülről egy viszonylag emberibb személy lenni.. de úgy érzem a személyiségem is elvesztettem már rég.. nehéz de még bírom még egy kicsit bírom.

Nem tudom mi lesz a jövő.. de a jelen viszont maga a pokol..mindennap csak egy kínszenvedés.. igaz vannak dolgok amik lekötik a figyelmem egy-egy időre.. és van amikor jól érzem magam pár óráig de aztán...megint minden ugyan az. Úgy érzem a kezeim meg vannak kötve, nem tudok kilépni ebből az állapotból. Pedig szeretnék.. és néha jó úgy gondolni erre az egészre, hogy nem is velem történik.. de a valóság az ellenkezőjét mondja.

Azt hittem a gyerekkoromnál nem lesz szörnyűbb dolog az életben, de igen van ..ez amiben élek.. 

Sajnálom, hogy nem tudok olyan ember lenni, mint azt elvárják tőlem.. sajnálom.. hogy ilyen vagyok..hogy élek.

I'm happy.

I'm sad.

I'm relaxed.

I'm paranoid.

I love you.

I hate you.

I want to be with you, please don't leave me.

I want you to get the hell away from me.

I love my life.

I want to just die.

bbpony

old letter from HP

Kedves Anyu!

Hogy vagy ma? A doktor mondta írjak neked mert ez jót tesz nekem. Azt mondtam neki hogy ebben nem vagyok biztos. Nem tudom mit is kellene mondanom.. Ő azt válaszolta az anyukámnak tudnia kell, mit érzek. Megkérdeztem, miért nem teszi ezt meg ő maga.. de azt mondta ez nekem segíteni fog a valóságban. Még mindig nem értem de jól van ez így. B még meg szokott látogatni, de már nem mindennap, mint régen.  Szeretem megmutatni neki milyen magas lettem, és néha még gúnyolódok is vele mert lassan akkora leszek mint ő, de ez így van jól. Mondta már nem haragszik rád hogy idehoztál. Azt mondja csak szeretné hogy újra otthon legyen és játszak vele. G kevesebbszer jön, de még mindig néha meglátogat. B mondta, hogy G legtöbbször otthon van és játszik a karácsonyra kapott katonákkal. Mondtam neki, hogy szerettem volna a karácsonyt otthon tölteni de a doktor szerint túl veszélyes lett volna.

A dolgok most rendben vannak itt bent. Ez a hely régen megijesztett de már nem. Minden éjjel a szomszéd szobában lévő férfi kiabál álmában. Az ágyhoz kell őt kötözni, mielőtt aludni tér. Tudtad ezt?? Mindezek ellenére ő egy nagyon jó és kedves öregember. Azt mesélte, hogy őt azért zárták be mert ő az egyetlen aki beszélhet a földönkívüliekkel.  Az orvos azt mondta neki egy olyan betegsége, ami miatt lát és hall dolgokat, amik nem léteznek, de szerintem ő rendes.

A véres kézlenyomat a függönyökön most kezd eltűnni. A kedves ápolónéni lecserélte őket halvány lilára. Azt mondta illik hozzám. Szerinted is?  B szerint igen. Ezek az egyetlen olyan dolgok amik nem fehérek a kórházban. Mindenki bejön csak azért hogy egy pillantást vethessen rájuk. Tetszik nekik az én függönyöm.

Anyu.. nekem milyen sokáig kell itt maradnom?

Ugyanazt a dalt játsszák újra és újra.. Olyan mint amit nagyi hallgatott a régi rádióján, mikor meglátogattuk őt. B és én arra gondoltunk, hogy valamikor majd elmehetnénk nyaralni, tudod mint régen. Nem szereti, hogy itt vagyok.. és én sem szeretem. Azt mondta erősnek kell lennem és be kell bizonyítanom hogy igazából minden rendben van velem.

És ezaz amit fogok tenni.

Szeretlek.

Tomi

Diary of a Schizophrenic ~part 1.~

I'm scared of myself 'cause I hear voices in my head,
Telling me when I'm wrong, saying I should be dead,
The voices question my sanity until even I think I'm crazy
They tell me that I'm all alone, that no one stands by me,
They say I'm unwanted and feed on my fears,
They claim that when I cry no one sees or hears my tears,
That no one cares when I cry,
That no one will miss me when I die
When I'm angry or sad, they whisper in my ear
To eliminate the source of my pain, but I choose not to hear
Because I don't want to hurt anyone, to kill,
So then they tell me I should die, but I live through sheer will,
Hope that one day I'll wake up and the voices will be gone,
But I don't see how - they've been with me so long,
Questioning everything about me 'til I think I'm the worst,
Saying that the worst day in history was the day of my birth
The voices hurt me mentally, emotionally,
Sometimes they even hurt me physically
It's hard to live with them, to share my mind,
To feel like my brain isn't even mine,
To fight them off, to hold them at bay,
To try and be normal, push those voices away
I know I could tell someone, ask for help from them,
But that may prove to be a bit of a problem -
They may lock me up, calling me "crazy",
Tell me that I'm insane, a danger to me,
So I'll keep it inside, keep this secret shut away,
And keep on trying to live my life everyday
'Cause I'm not insane, I know what this is:
The only thing wrong with me is that I'm schizophrenic.

bb pony

A Mad Boy's Thoughts

Hello fiú!
hát te is idekerültél,
a helyre, ahol az összeomlott sorsúak
szép fehér ágyakon,
tiszta kórtermekben,
csillogó műszerek között
élvezhetik a pihenést.
Intsél, ha hallasz engem.
Életed mélypontján vagy, úgy hallottam
Kedves hozzátartozóidtól.
Van ez így.
Én azért vagyok, hogy meggyógyítsalak
hogy könnyítsek fájdalmadon,
zavaros szemeidet tisztára suvickoljam
a tudomány s Guru Freud
hatékony eszközeivel.
Intsél, ha értesz engem.

“Ó doktor, látom hogy mozog a szád
ó doktor, látom, hogy gesztikulál kezed.
De nem értem amit mondasz,
értelmetlen sercegés szavad.
Ó doktor, nem ott van a fájdalom,
ahol turkálsz karmos kezeiddel,
ahova visszahátráltál bennem
nem, nem ott van az izzó fájdalom.
képtelen vagyok elmondani mi fáj,
s te képtelen vagy megérteni mi fáj.
Élt bennem egy gyermek,
egy csillagszemű tiszta srác,
a hallgatag emlékezés kapuja felrobbant
a gyermek meghalt
az álmok gőzzé váltak az atomrobbanás tűzgömbjében.
s én egyedül maradtam magányos pulzár a végtelenben
ó doktor, nem ott van a fájdalom, ahova visszahatoltál bennem.”

Hát fiú, értelmetlen üvöltés szavad.
de sebaj, azért vagy itt, hogy visszatalálj magadhoz,
s hasznos alkotó tagja légy a társadalomnak,
hogy falakat építs
hogy futószalag mellett szerelj össze
élvezetes munkával mobiltelefonokat számító gépeket
vagy hangzatos eszméket.
kikapcsolódj a plázákban a tv előtt
ne félj meggyógyítunk,
hogy visszatalálj ebbe a szép világba.

“Ó doktor látom hogy mozog a szád,
ó doktor látom hogy gesztikulál kezed.
De nem értem amit mondasz
értelmetlen sercegés szavad.
Ó doktor, nem ott van a fájdalom,
ahol turkálsz karmos kezeiddel,
ahova visszahátráltál bennem,
nem, nem ott van az izzó fájdalom.
Valaha értettem a csillagok énekét
valaha barátom volt minden virág
valaha egész volt a világ.
most véres cserepeken tükröződik
életem árnya.
Most belém mart a kegyetlenség csillogó világa
Most az egész világ falak, ketrecek, őrült magány
s egy zokogó őrült kisfiú a sarokban.”

Azt hiszem egy Dormicum segít majd
hogy megnyugodj s ne ordíts itt nekem.
tudom hogy valami igencsak nem stimmel ott bent
az agy fogaskerekeiben.
de azért van diplomám
s azért függ Freud megdicsőült képe a falon
hogy eltávolítsam azt a bizonyos homokszemet a gépezetből.
Csak egy egész pici szúnyogcsípés, jól van,
jó lesz meglásd segít a Dormicum
segít álomba ringat hogy kipihend magad
s megszabadulj őrült vízióidtól
s visszafogadjon a normális világ.
hát aludj kisfiú aludj csendesen
s hogy jutottál ide meséld el nekem
álmodd el nekem.

bb pony

Fuck You!

Fuck you to every teacher who said you're fucking stupid.
Fuck you to every dad who said you'll never make it
Fuck you to every asshole who called you a freak,
and fuck you to all the stereotypes, desensitized by TV.


This is our anthem of open defiance.
We won't give in to this fucking tyranny.
We stick our middle fingers in the air with you.
I'm standing up to take back what is mine.


Fuck you to the people who said "You'll never be a rockstar."
Fuck you to those who said your views don't mean a thing.
Fuck you to the people who judge you by what you wear
Fuck you to those fucks who said "boys can't wear make-up."


I won't listen when you tell me that my rock n roll's too loud.
I won't listen when you tell me that I need to cut my hair.
I won't listen when you say that rock n roll is dead.
And I won't listen when you tell me how to conduct my life.
I won't listen, I won't listen, I WON'T LISTEN!


Don't tell me what I can and can't do.
Fuck you and everything you stand for. 
I don't believe in god, and I won't cut my hair.
You can go fuck...
YOU CAN GO FUCK YOURSELF!

bb pony

You will really be missed! :'(

Kimegyek és nincsenek ott.. nincs már itt egyikük se .. várom h odafussanak hozzám...várom h meghalljam hangukat... de semmi és senki nem mozdul.. csend van.. itt egy plüss maci hever ott egy kis labda .. rágóka..de ők sehol..tekintetemmel keresem őket de hiába hiszen már nincsenek itt... ennyi volt 3 hónap..a kezeim között születtek meg 6 hétig éjszakáztam velük, vigyáztam rájuk szeretgettem őket..játszottam velük..milyen kicsi picurkák voltak és milyen nagyra megnőttek....és most egy pillanat alatt eltűntek új családhoz új gazdihoz kerültek.. és már nem lesznek velem soha...tudom hogy ez kurvára nem érdekel senkit mert itthon se érdekel senkit.. csak mondják ne szomorkodj, ne sírj hagydd abba fejezd be minek csinálod ezt... minek??? mert nekem kurvára nincs senkim és semmim és igen is rohadtul fáj hogy akiket én ennyire megszerettem többet nem látom...és hiába mondjátok Ti nagyokosok "ezek csak kutyák" nekem ők nem csak azok voltak. Én tőlük szeretetet kaptam nem keveset és a sok szarságban ami történt ők erőt adtak.. volt miért.. de most minden olyan üres.. és pont tegnap volt róla szó h megtartanánk ha a héten nem vennék meg őt..erre tessék ma...átkozott nap :( és most csak sírok sírok és sírok...hiszen hiába kértem őt ne adjuk el.. nem lehet mennie kellett..az élet rendje is ez de...akkor is rossz.. és fáj is nagyon.. "ne sírjál" mondják.. mért ne?? mást ugysem tehetek...kis drága Babucimat már nem én vacsiztattam meg...már nincs kihez kimenni megnézni jól van e nincs kit betakarni...
És jövőre még egyszer akarnak kiskutyákat... hát én ezt nem fogom tudni még egyszer végig csinálni.. nem tudom mi lesz akkor.
Egyvalamit viszont tudok SOHA DE SOHA NEM FOGOM ŐKET ELFELEJTENI!! Nem felejtem el a születésüket mikor az első épp a nyuszi ól mögött jött a világra s hogy anyukáját kihozzuk le kellett bontani a nyusziólat, és addig az én kezemben volt az icuripicuri kiskutyus.. nem felejtem el hogy már akkor kis éles karmaik voltak.. és azt se hogy először a kisfiú nem akart enni és cumisüvegből etettem..nem felejtem el hogy az illatukat.. olyan kis baba illatuk volt aztán napos csibe illatuk..nem felejtem el azt hogy mikor betegek lettek felhívtam a dokit pedig nem is rendelt de valamit tennem kellett és ÉN felhívtam telefonon .. és megkérdeztem mit kell tenni..aztán kenegettem a beteg pici pocijukat .. aztán h alig vártam hogy kinyíljon a szemük mindig nézegettem hogy melyiknek mennyire volt nyitva és mikor először megláttam a csillogást kis szemükbe...sosem felejtem el... és azt se hogy mikor volt a patkánykaland a szomszédból.. akkor a piciket beköltöztettem a szobámba mert féltettem őket és akkor szó szerint velük aludtam illetve 2-3-al akik hisztiztek és felvettem őket az ágyba.. annyira jó volt.. persze Minicica ezt nem élvezte annyira.. de engem nem érdekelt.. boldog voltam ott szuszogtak mellettem...nem felejtem el az első tápos etetést mikor 4-5 szem tápot kaptak még csak és milyen kis ügyetlenül ettek és azt sem mikor először ittak ..  aztán vettem nekik játékot sőt még 2 plüss macimat 1 pár cipőmet és egy papucsomat is nekik adtam játszani...de ők eljátszottak a seprűvel is amit tologattam előttük.. nem felejtem el az első morgásukat a birkózásaikat.. meg azt sem mikor a  rózsa bokor tövénél veszekedtek és egyik a másikának átkiabált a bokron.. akkor féltem, hogy nehogy megszúrják maguk persze nem történt ez meg szerencsére. Nem felejtem el hogy mikor kiültem hozzájuk a földre ők mind a lábamon a hasamon voltak harapdáltak éles fogaikkal.. majd mikor elálmosodtak elszundítottak épp ott ahol érte őket az álom. Azt sem felejtem el hogy éjjelente 2szer 3szor kimentem megnézni mindenki meg van e és jól vannak e... 
Aztán eljött a búcsú ideje... SZERETLEK TITEKET ÉS MINDIG IS SZERETNI FOGLAK !!!

Pici szeretetgombócok <3

Our Farewell

Annyira rosszul vagyok most hogy ki kell írnom magamból a dolgot. Azt ugye mindenki tudja hogy kb. két hónappal ezelőtt lettek kis hófehér pulijaim... 6 kis tündibündi bogárka. Segítettem a születésüknél és szinte én voltam velük éjjel nappal ez idő alatt. Ölelgettem őket, simogattam puszilgattam mikor betegek voltak azonnal dokit hívtam nem érdekelt hogy vasárnap volt.. de pár nap alatt meg is gyógyultak. Játszottam velük etettem itattam...sőt még volt olyan mikor behoztam a szobába őket és velem aludtak. Olyan édesek voltak hozzám bújtak. Annyira megszerettem őket.. azt elmondani nem tudom. Boldog voltam mikor velük lehettem, igaz a sok éjszakázás kikészített picit de most azt is visszasírom. Sajnos holnap.. holnap elvesztek két kis babát.. és innentől kezdve sorban a többit is.. hiszen elérkezett a búcsú ideje.. Annyira fáj elmennek.. új életet kezdenek.. nélkülem... nem láthatom többet őket.. nem játszhatok velük.. nem simogathatom meg őket nem puszilhatom meg kis buksijukat... nem fogom hallani azt az édes hangjukat ahogy játszanak harcolnak, nyúzzák egymást s azt sem mikor etetésre várva hangosan vinnyognak, mint akik nem ettek már egy hete. Olyan nagyon szomorú vagyok emiatt.. Édes kis pici babáim.. 
Ma egész délután velük voltam.. és most éjjel is kimentem hozzájuk.. egyesével kezembe vettem őket megszeretgettem.. elbúcsúztam..a könnyeimet meg sem próbálom visszafolytani .. egész este csak sírok és sírok.. már be is dagadt a szemem.. hmm szépen nézek ki :) De nem tudok mást tenni.. ahogy öleltem hozzájuk bújtam...annyi szeretet éreztem tőlük Úristen... és annyira jó volt őket szeretni.. imádok szeretni és őket annyira lehet is. Valahogy kiélhettem magam rajtuk hiszen engedték hogy szeressem őket.. és viszont kaptam ugyanazt. 
Nem akarom elveszíteni őket.... holott persze tudom nem tarthatjuk meg őket már nem lenne annyi helyünk, meg így is sok állatot tartunk... és a pénzre is szükségünk van.. de mégis.. hihetetlenül fáj...kis babukáim... ha tehetném soha soha nem válnék meg egyiktől se.. 
Sokan kérdezték mi a bajom.. s mikor mondtam kb hülyének néztek 1-2 kivétellel.. mondván hát ezek csak kutyák!! ne légy szomorú! de volt aki konkrétan kinevetett hogy jajj ugyanmár emiatt sírni!!? .. persze ők ezt nem érthetik hiszen nem élték át.. olyan rövid volt ez a 2 hónap velük.. és ők nekem nem csak állatok, nem csak kutyák.. nekem ők a picikéim.. az Elsőke aki először született és egy igazi rosszcsont, a Panda aki a legjobban szeretett velem szundizni.. a Godzzii(lla) aki már újszülöttként is a legnagyobb volt.. és a legbújósabb és imád puszit osztogatni a kis Ceci aki a legkisebb volt mind közül, a Hejszegnő aki egy igazi kis hercegnő visszahúzódó de mégis barátságos kis tünemény.. és persze a Fiúúú az egyetlen kisfiú aki a legsírósabb legnyafogósabb..kis hisztis herceg :) Nekem ők mind külön egyéniségek és nem csupán kutyák..
Semmi mást nem kérek a drága jó Istentől, csak hogy jó helyük legyek a kicsikéknek.. még mindig sírok.. utálok búcsúzkodni.. és olyan kegyetlen ezaz egész.. mindig elvesztem a számomra fontosakat.. és ez olyan nehéz.. :(nekem ténylegesen semmim és senkim nincs rajtuk kívül és most őket is... :/ ennyi őszinte szeretetet embertől nem kaptam még mint tőlük.. kis picike bogárkák.. 

Soha...soha nem foglak elfelejteni titeket...

Never thought
This day would come so soon
We had no time to say goodbye
How can the world just carry on?
I feel so lost when you are not at my side
But there's nothing but silence now
Around the one I loved
Is this our farewell?

bb pony 

only a doodle ...... nothing more.. nothing less..

Sápadt arcomat tenyerembe borítom, hogy ne lássa senki zavaros szemeimet.
Elbújok a világ elől.
Nem ismernek és Én sem magamat.
Tükröm előttem, de ki nézz vissza rám?
Tűnődöm perceken át, hátha rájövök ki is lehet az.
sokat látott arc, de mégsem rémlik.
Ez csak egy arc mely a lelket takarja.
A lelket, mely megtalálni nehéz és megérteni még nehezebb.
Éltet és mégis a mélybe ránt idegen létével.
Egyik pillanatban velem van,másikban elillan, mintha nem is lett volna a részem..
Újra kopogtat....
és beengedem..Ő tart életben.Nélküle semmi vagyok.
Így hát közelébe férkőzni soha nem fogsz tudni, talán csak kopogtatni, hátha egyszer kinyitja ajtaját neked is.

és a zene.. hm.. ilyen hangulatom van.. 

bb pony

EndlessRoad

Cafatokban hull már le rólam a Világ 
s én megyek meztelen, pőrén 
mindent le kell dobnom magamról 
haladni erőtlen a Föld megsebzett bőrén. 
Széthasítani agyam s feldobni a Csillagok felé 
elültetni Szívem a Napba-szerelmes Virágok közé 
tudatlan .. 
erőtlen ..
csak menni csak menni az Úton.. 
nevetni sírva 
születni halva 
szétáradni az útba... 
virágba fába 
belebújni százezer Fiúba Lányba 
rohanva pihenni Örökké-Soha 
elmenni Ide és érkezni Oda 
születni Holnap meghalni Tegnap 
lenni nappali Hold lenni éjféli Nap. 


Az út részvétlen-némán csak tovább halad. 


Ha egyszer véget ér az Út 
az az út nem lesz már Út. 
ha egyszer elémáll Ő 
ő nem lesz már a soha Nemjövő. 


aki talál valamit 
dobja hamar el 
aki megérkezett 
azonnal menjen el. 


a tudás kín és téboly és teher 
a mindenttudást csak tudás nélkül érem el 


a tudást keresed s nyersz napról napra többet, barátom, 
én lassan semmivé válok s nem marad utánam nyom e világon. 


az Űrbe mint ruhába úgy öltözöm én 
Mindenben Minden leszek s a Fényben a Fény. 

And slowly he walked on,

the path behind was full of death,

and the path ahead, worse,

yet slowly, he walked on.

Nothing to look back to

and nothing forwards

but he kept going

ever trudging on.

Sadly bleeding as he walked

leaving a trail of blood

but he kept walking

always moving ahead

for that one single star in the sky

might just turn to him

bring it’s hope with it

so he kept walking on

but the help never came

and the star never turned

and his life was death

but he walked on

still praying for hope.

ьь קσηў