EndlessRoad

Cafatokban hull már le rólam a Világ 
s én megyek meztelen, pőrén 
mindent le kell dobnom magamról 
haladni erőtlen a Föld megsebzett bőrén. 
Széthasítani agyam s feldobni a Csillagok felé 
elültetni Szívem a Napba-szerelmes Virágok közé 
tudatlan .. 
erőtlen ..
csak menni csak menni az Úton.. 
nevetni sírva 
születni halva 
szétáradni az útba... 
virágba fába 
belebújni százezer Fiúba Lányba 
rohanva pihenni Örökké-Soha 
elmenni Ide és érkezni Oda 
születni Holnap meghalni Tegnap 
lenni nappali Hold lenni éjféli Nap. 


Az út részvétlen-némán csak tovább halad. 


Ha egyszer véget ér az Út 
az az út nem lesz már Út. 
ha egyszer elémáll Ő 
ő nem lesz már a soha Nemjövő. 


aki talál valamit 
dobja hamar el 
aki megérkezett 
azonnal menjen el. 


a tudás kín és téboly és teher 
a mindenttudást csak tudás nélkül érem el 


a tudást keresed s nyersz napról napra többet, barátom, 
én lassan semmivé válok s nem marad utánam nyom e világon. 


az Űrbe mint ruhába úgy öltözöm én 
Mindenben Minden leszek s a Fényben a Fény. 

And slowly he walked on,

the path behind was full of death,

and the path ahead, worse,

yet slowly, he walked on.

Nothing to look back to

and nothing forwards

but he kept going

ever trudging on.

Sadly bleeding as he walked

leaving a trail of blood

but he kept walking

always moving ahead

for that one single star in the sky

might just turn to him

bring it’s hope with it

so he kept walking on

but the help never came

and the star never turned

and his life was death

but he walked on

still praying for hope.

ьь קσηў