2011. szeptember 21., szerda

only a doodle ...... nothing more.. nothing less..



Sápadt arcomat tenyerembe borítom, hogy ne lássa senki zavaros szemeimet.
Elbújok a világ elől.
Nem ismernek és Én sem magamat.
Tükröm előttem, de ki nézz vissza rám?
Tűnődöm perceken át, hátha rájövök ki is lehet az.
sokat látott arc, de mégsem rémlik.
Ez csak egy arc mely a lelket takarja.
A lelket, mely megtalálni nehéz és megérteni még nehezebb.
Éltet és mégis a mélybe ránt idegen létével.
Egyik pillanatban velem van,másikban elillan, mintha nem is lett volna a részem..
Újra kopogtat....
és beengedem..Ő tart életben.Nélküle semmi vagyok.
Így hát közelébe férkőzni soha nem fogsz tudni, talán csak kopogtatni, hátha egyszer kinyitja ajtaját neked is.





és a zene.. hm.. ilyen hangulatom van.. 






bb pony

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése