I feel it.. sorry

Every day is wonder why...? Why is this happening to me?

I feel so lost...

and I don't know what to do about it. no one knows, sees or understands it.... but I feel it. 
I don't know who I am and what I want.

Sometimes I'm happy...

...sometimes I'm hyper

but mostly I'm sad

depressed,

 suicidal..

I do what you want me to do, 

                                            I act the way you do, 

                                                                           I dress like you want me to, 

                                                                                                                    I like whatever you like. 

'cause I don't even know what I really want or like.

What the fuck am I?

My identity is gone.

So please don't leave me, as you see I cannot live without you. Without you I am nothing, lost and empty inside. 'casue of the problems whit my disease, no one wonts to be my friend. 

I am so lonely.

"Everyone I know goes away in the end." 

'Casue sometimes I adore you, but five seconds later I con disgust you. 

Why are you perfect and why am I not? 

It makes me desperate. I stuck on myself and I feel caged. There is nothing left for me in this selfish world. 

Time to go. 

               Time to say goodbye. 

                                               Farewell I'm sorry. 

This is where I'm coming from.

 And this is where I'm going to.

I tired many things to kill myself. None worked. I am still here. Even more I tried to get better but nothing really helps.And so times so goes by. Everyday I feel more helpless, useless and wasted. And so feel everyone around me about me. There's nothing left for me.

I cry all day. I cut every day. Deeper.. deeper..

I don't want to see anyone. I don't trust them people. They all leave me behind. To forget about the inner pain I used to take drugs and alcohol.

Cutting myself too, I'm a big wound now. But that only got it worse. Now I'm an addict as well. Locked in my pain that is burning inside of me. All I can do is waiting for help and holding on. 

One day I'll be fine. I will be better. 

Please don't leave me...

bbpony

I would be this..

Néha úgy érzem boldog vagyok. De leginkább szomorú.. rémült, dühös, reményvesztett, tele fájdalommal érzések nélkül üresen, egyedül. Nem ismerem önmagam, nem látom az élet értelmét. Nem tudom, hogy ki vagyok és mit akarok. Csak a fájdalmat érzem, az ürességet, a magányt. Hiába vannak barátaim, előlük is elrejtőzöm..  nem akarom őket bántani, félek.. 

Bevallom sokszor vagyok dühös, az emberekre, a világra de legfőképpen magamra, hangulatom is mindig változik, végtelen ürességet érzek, van hogy megvágom magam sokszor..más szóval falcolok mert kell kell éreznem a fájdalmat.. hisz ha érzem akkor még élek...de nem értenek meg.. senki nem ért meg engem...az egyik pillanatban a világot akarom megváltani.. a másikban csak elbújnék a világ elől.

Ha megkérdezik miért vagyok szomorú nincs rá határozott válaszom, de mindig ki tudok találni egyet, hogy eleget tudjak tenni a kérdésnek. Nem jó ha folyton kérdezgetnek, meg kell nyugtatni őket..  

Egyedül érzem magam, szörnyen fáj a lelkem, nem értem magam és még azt sem miért érzek így.

Nagyon erős fájdalmat érzek ezért inkább alszom, hogy ne érezzek semmit. De akkor megjelennek azok a szörnyűséges álmok.. sokszor.. mostanában egyre többször.. Mit tegyek?? Nem jó mindig nyugtatókat szedni, bár az picit stabilizálja a hangulatom..Néha annyira fáj, hogy küzdenem kell, hogy ne bántsam önmagam.

Szinte mindig álarcot viselek..

Ha belém látnál tudnád, hogy úgy érzem legbelül haldoklom. Napról napra egyre jobban.. Mindent magamban tartok és csak akkor jön ki, amikor egyedül vagyok. Nem bízom az emberekben.. ezért elbújok a világ szeme elől. Nem tudom közel engedni magamhoz az embereket, de próbálkozok vele. Egyszerre érzek űrt és hatalmas fájdalmat, bármit megtennék, hogy enyhüljön ez.

A kedvem folyton változik, mindent csak feketén vagy fehéren látok, szeretlek és gyűlöllek egy azon időben.

Szeretném ha ez változna de jelenleg nem sok esélyt látok erre. Szeretnék én is normális lenni, ugyanolyan mint bárki más.. Szeretnék nem elbújva mások elől élni, szeretnék kapcsolatokat kialakítani.. intimebb viszonyt.. de nem megy, egyszerűen nem megy. Szeretnék nem félni egyes dolgoktól.. az orvosok nem tudnak semmit.. több éve semmit nem javultak ezek a dolgok.. csak a gyógyszerek változtak más nem. Persze én próbálom az érzéseimet kordában tartani és kívülről egy viszonylag emberibb személy lenni.. de úgy érzem a személyiségem is elvesztettem már rég.. nehéz de még bírom még egy kicsit bírom.

Nem tudom mi lesz a jövő.. de a jelen viszont maga a pokol..mindennap csak egy kínszenvedés.. igaz vannak dolgok amik lekötik a figyelmem egy-egy időre.. és van amikor jól érzem magam pár óráig de aztán...megint minden ugyan az. Úgy érzem a kezeim meg vannak kötve, nem tudok kilépni ebből az állapotból. Pedig szeretnék.. és néha jó úgy gondolni erre az egészre, hogy nem is velem történik.. de a valóság az ellenkezőjét mondja.

Azt hittem a gyerekkoromnál nem lesz szörnyűbb dolog az életben, de igen van ..ez amiben élek.. 

Sajnálom, hogy nem tudok olyan ember lenni, mint azt elvárják tőlem.. sajnálom.. hogy ilyen vagyok..hogy élek.

I'm happy.

I'm sad.

I'm relaxed.

I'm paranoid.

I love you.

I hate you.

I want to be with you, please don't leave me.

I want you to get the hell away from me.

I love my life.

I want to just die.

bbpony

old letter from HP

Kedves Anyu!

Hogy vagy ma? A doktor mondta írjak neked mert ez jót tesz nekem. Azt mondtam neki hogy ebben nem vagyok biztos. Nem tudom mit is kellene mondanom.. Ő azt válaszolta az anyukámnak tudnia kell, mit érzek. Megkérdeztem, miért nem teszi ezt meg ő maga.. de azt mondta ez nekem segíteni fog a valóságban. Még mindig nem értem de jól van ez így. B még meg szokott látogatni, de már nem mindennap, mint régen.  Szeretem megmutatni neki milyen magas lettem, és néha még gúnyolódok is vele mert lassan akkora leszek mint ő, de ez így van jól. Mondta már nem haragszik rád hogy idehoztál. Azt mondja csak szeretné hogy újra otthon legyen és játszak vele. G kevesebbszer jön, de még mindig néha meglátogat. B mondta, hogy G legtöbbször otthon van és játszik a karácsonyra kapott katonákkal. Mondtam neki, hogy szerettem volna a karácsonyt otthon tölteni de a doktor szerint túl veszélyes lett volna.

A dolgok most rendben vannak itt bent. Ez a hely régen megijesztett de már nem. Minden éjjel a szomszéd szobában lévő férfi kiabál álmában. Az ágyhoz kell őt kötözni, mielőtt aludni tér. Tudtad ezt?? Mindezek ellenére ő egy nagyon jó és kedves öregember. Azt mesélte, hogy őt azért zárták be mert ő az egyetlen aki beszélhet a földönkívüliekkel.  Az orvos azt mondta neki egy olyan betegsége, ami miatt lát és hall dolgokat, amik nem léteznek, de szerintem ő rendes.

A véres kézlenyomat a függönyökön most kezd eltűnni. A kedves ápolónéni lecserélte őket halvány lilára. Azt mondta illik hozzám. Szerinted is?  B szerint igen. Ezek az egyetlen olyan dolgok amik nem fehérek a kórházban. Mindenki bejön csak azért hogy egy pillantást vethessen rájuk. Tetszik nekik az én függönyöm.

Anyu.. nekem milyen sokáig kell itt maradnom?

Ugyanazt a dalt játsszák újra és újra.. Olyan mint amit nagyi hallgatott a régi rádióján, mikor meglátogattuk őt. B és én arra gondoltunk, hogy valamikor majd elmehetnénk nyaralni, tudod mint régen. Nem szereti, hogy itt vagyok.. és én sem szeretem. Azt mondta erősnek kell lennem és be kell bizonyítanom hogy igazából minden rendben van velem.

És ezaz amit fogok tenni.

Szeretlek.

Tomi

Diary of a Schizophrenic ~part 1.~

I'm scared of myself 'cause I hear voices in my head,
Telling me when I'm wrong, saying I should be dead,
The voices question my sanity until even I think I'm crazy
They tell me that I'm all alone, that no one stands by me,
They say I'm unwanted and feed on my fears,
They claim that when I cry no one sees or hears my tears,
That no one cares when I cry,
That no one will miss me when I die
When I'm angry or sad, they whisper in my ear
To eliminate the source of my pain, but I choose not to hear
Because I don't want to hurt anyone, to kill,
So then they tell me I should die, but I live through sheer will,
Hope that one day I'll wake up and the voices will be gone,
But I don't see how - they've been with me so long,
Questioning everything about me 'til I think I'm the worst,
Saying that the worst day in history was the day of my birth
The voices hurt me mentally, emotionally,
Sometimes they even hurt me physically
It's hard to live with them, to share my mind,
To feel like my brain isn't even mine,
To fight them off, to hold them at bay,
To try and be normal, push those voices away
I know I could tell someone, ask for help from them,
But that may prove to be a bit of a problem -
They may lock me up, calling me "crazy",
Tell me that I'm insane, a danger to me,
So I'll keep it inside, keep this secret shut away,
And keep on trying to live my life everyday
'Cause I'm not insane, I know what this is:
The only thing wrong with me is that I'm schizophrenic.

bb pony

A Mad Boy's Thoughts

Hello fiú!
hát te is idekerültél,
a helyre, ahol az összeomlott sorsúak
szép fehér ágyakon,
tiszta kórtermekben,
csillogó műszerek között
élvezhetik a pihenést.
Intsél, ha hallasz engem.
Életed mélypontján vagy, úgy hallottam
Kedves hozzátartozóidtól.
Van ez így.
Én azért vagyok, hogy meggyógyítsalak
hogy könnyítsek fájdalmadon,
zavaros szemeidet tisztára suvickoljam
a tudomány s Guru Freud
hatékony eszközeivel.
Intsél, ha értesz engem.

“Ó doktor, látom hogy mozog a szád
ó doktor, látom, hogy gesztikulál kezed.
De nem értem amit mondasz,
értelmetlen sercegés szavad.
Ó doktor, nem ott van a fájdalom,
ahol turkálsz karmos kezeiddel,
ahova visszahátráltál bennem
nem, nem ott van az izzó fájdalom.
képtelen vagyok elmondani mi fáj,
s te képtelen vagy megérteni mi fáj.
Élt bennem egy gyermek,
egy csillagszemű tiszta srác,
a hallgatag emlékezés kapuja felrobbant
a gyermek meghalt
az álmok gőzzé váltak az atomrobbanás tűzgömbjében.
s én egyedül maradtam magányos pulzár a végtelenben
ó doktor, nem ott van a fájdalom, ahova visszahatoltál bennem.”

Hát fiú, értelmetlen üvöltés szavad.
de sebaj, azért vagy itt, hogy visszatalálj magadhoz,
s hasznos alkotó tagja légy a társadalomnak,
hogy falakat építs
hogy futószalag mellett szerelj össze
élvezetes munkával mobiltelefonokat számító gépeket
vagy hangzatos eszméket.
kikapcsolódj a plázákban a tv előtt
ne félj meggyógyítunk,
hogy visszatalálj ebbe a szép világba.

“Ó doktor látom hogy mozog a szád,
ó doktor látom hogy gesztikulál kezed.
De nem értem amit mondasz
értelmetlen sercegés szavad.
Ó doktor, nem ott van a fájdalom,
ahol turkálsz karmos kezeiddel,
ahova visszahátráltál bennem,
nem, nem ott van az izzó fájdalom.
Valaha értettem a csillagok énekét
valaha barátom volt minden virág
valaha egész volt a világ.
most véres cserepeken tükröződik
életem árnya.
Most belém mart a kegyetlenség csillogó világa
Most az egész világ falak, ketrecek, őrült magány
s egy zokogó őrült kisfiú a sarokban.”

Azt hiszem egy Dormicum segít majd
hogy megnyugodj s ne ordíts itt nekem.
tudom hogy valami igencsak nem stimmel ott bent
az agy fogaskerekeiben.
de azért van diplomám
s azért függ Freud megdicsőült képe a falon
hogy eltávolítsam azt a bizonyos homokszemet a gépezetből.
Csak egy egész pici szúnyogcsípés, jól van,
jó lesz meglásd segít a Dormicum
segít álomba ringat hogy kipihend magad
s megszabadulj őrült vízióidtól
s visszafogadjon a normális világ.
hát aludj kisfiú aludj csendesen
s hogy jutottál ide meséld el nekem
álmodd el nekem.

bb pony