Our Farewell

Annyira rosszul vagyok most hogy ki kell írnom magamból a dolgot. Azt ugye mindenki tudja hogy kb. két hónappal ezelőtt lettek kis hófehér pulijaim... 6 kis tündibündi bogárka. Segítettem a születésüknél és szinte én voltam velük éjjel nappal ez idő alatt. Ölelgettem őket, simogattam puszilgattam mikor betegek voltak azonnal dokit hívtam nem érdekelt hogy vasárnap volt.. de pár nap alatt meg is gyógyultak. Játszottam velük etettem itattam...sőt még volt olyan mikor behoztam a szobába őket és velem aludtak. Olyan édesek voltak hozzám bújtak. Annyira megszerettem őket.. azt elmondani nem tudom. Boldog voltam mikor velük lehettem, igaz a sok éjszakázás kikészített picit de most azt is visszasírom. Sajnos holnap.. holnap elvesztek két kis babát.. és innentől kezdve sorban a többit is.. hiszen elérkezett a búcsú ideje.. Annyira fáj elmennek.. új életet kezdenek.. nélkülem... nem láthatom többet őket.. nem játszhatok velük.. nem simogathatom meg őket nem puszilhatom meg kis buksijukat... nem fogom hallani azt az édes hangjukat ahogy játszanak harcolnak, nyúzzák egymást s azt sem mikor etetésre várva hangosan vinnyognak, mint akik nem ettek már egy hete. Olyan nagyon szomorú vagyok emiatt.. Édes kis pici babáim.. 
Ma egész délután velük voltam.. és most éjjel is kimentem hozzájuk.. egyesével kezembe vettem őket megszeretgettem.. elbúcsúztam..a könnyeimet meg sem próbálom visszafolytani .. egész este csak sírok és sírok.. már be is dagadt a szemem.. hmm szépen nézek ki :) De nem tudok mást tenni.. ahogy öleltem hozzájuk bújtam...annyi szeretet éreztem tőlük Úristen... és annyira jó volt őket szeretni.. imádok szeretni és őket annyira lehet is. Valahogy kiélhettem magam rajtuk hiszen engedték hogy szeressem őket.. és viszont kaptam ugyanazt. 
Nem akarom elveszíteni őket.... holott persze tudom nem tarthatjuk meg őket már nem lenne annyi helyünk, meg így is sok állatot tartunk... és a pénzre is szükségünk van.. de mégis.. hihetetlenül fáj...kis babukáim... ha tehetném soha soha nem válnék meg egyiktől se.. 
Sokan kérdezték mi a bajom.. s mikor mondtam kb hülyének néztek 1-2 kivétellel.. mondván hát ezek csak kutyák!! ne légy szomorú! de volt aki konkrétan kinevetett hogy jajj ugyanmár emiatt sírni!!? .. persze ők ezt nem érthetik hiszen nem élték át.. olyan rövid volt ez a 2 hónap velük.. és ők nekem nem csak állatok, nem csak kutyák.. nekem ők a picikéim.. az Elsőke aki először született és egy igazi rosszcsont, a Panda aki a legjobban szeretett velem szundizni.. a Godzzii(lla) aki már újszülöttként is a legnagyobb volt.. és a legbújósabb és imád puszit osztogatni a kis Ceci aki a legkisebb volt mind közül, a Hejszegnő aki egy igazi kis hercegnő visszahúzódó de mégis barátságos kis tünemény.. és persze a Fiúúú az egyetlen kisfiú aki a legsírósabb legnyafogósabb..kis hisztis herceg :) Nekem ők mind külön egyéniségek és nem csupán kutyák..
Semmi mást nem kérek a drága jó Istentől, csak hogy jó helyük legyek a kicsikéknek.. még mindig sírok.. utálok búcsúzkodni.. és olyan kegyetlen ezaz egész.. mindig elvesztem a számomra fontosakat.. és ez olyan nehéz.. :(nekem ténylegesen semmim és senkim nincs rajtuk kívül és most őket is... :/ ennyi őszinte szeretetet embertől nem kaptam még mint tőlük.. kis picike bogárkák.. 

Soha...soha nem foglak elfelejteni titeket...

Never thought
This day would come so soon
We had no time to say goodbye
How can the world just carry on?
I feel so lost when you are not at my side
But there's nothing but silence now
Around the one I loved
Is this our farewell?

bb pony 

only a doodle ...... nothing more.. nothing less..

Sápadt arcomat tenyerembe borítom, hogy ne lássa senki zavaros szemeimet.
Elbújok a világ elől.
Nem ismernek és Én sem magamat.
Tükröm előttem, de ki nézz vissza rám?
Tűnődöm perceken át, hátha rájövök ki is lehet az.
sokat látott arc, de mégsem rémlik.
Ez csak egy arc mely a lelket takarja.
A lelket, mely megtalálni nehéz és megérteni még nehezebb.
Éltet és mégis a mélybe ránt idegen létével.
Egyik pillanatban velem van,másikban elillan, mintha nem is lett volna a részem..
Újra kopogtat....
és beengedem..Ő tart életben.Nélküle semmi vagyok.
Így hát közelébe férkőzni soha nem fogsz tudni, talán csak kopogtatni, hátha egyszer kinyitja ajtaját neked is.

és a zene.. hm.. ilyen hangulatom van.. 

bb pony

EndlessRoad

Cafatokban hull már le rólam a Világ 
s én megyek meztelen, pőrén 
mindent le kell dobnom magamról 
haladni erőtlen a Föld megsebzett bőrén. 
Széthasítani agyam s feldobni a Csillagok felé 
elültetni Szívem a Napba-szerelmes Virágok közé 
tudatlan .. 
erőtlen ..
csak menni csak menni az Úton.. 
nevetni sírva 
születni halva 
szétáradni az útba... 
virágba fába 
belebújni százezer Fiúba Lányba 
rohanva pihenni Örökké-Soha 
elmenni Ide és érkezni Oda 
születni Holnap meghalni Tegnap 
lenni nappali Hold lenni éjféli Nap. 


Az út részvétlen-némán csak tovább halad. 


Ha egyszer véget ér az Út 
az az út nem lesz már Út. 
ha egyszer elémáll Ő 
ő nem lesz már a soha Nemjövő. 


aki talál valamit 
dobja hamar el 
aki megérkezett 
azonnal menjen el. 


a tudás kín és téboly és teher 
a mindenttudást csak tudás nélkül érem el 


a tudást keresed s nyersz napról napra többet, barátom, 
én lassan semmivé válok s nem marad utánam nyom e világon. 


az Űrbe mint ruhába úgy öltözöm én 
Mindenben Minden leszek s a Fényben a Fény. 

And slowly he walked on,

the path behind was full of death,

and the path ahead, worse,

yet slowly, he walked on.

Nothing to look back to

and nothing forwards

but he kept going

ever trudging on.

Sadly bleeding as he walked

leaving a trail of blood

but he kept walking

always moving ahead

for that one single star in the sky

might just turn to him

bring it’s hope with it

so he kept walking on

but the help never came

and the star never turned

and his life was death

but he walked on

still praying for hope.

ьь קσηў                         

marionette puppet

 



Embernek kinéző élettelen lény...ha azt mondják táncolj, táncol,
ha azt mondják, menj megy...de egyedül hagyták egy omladozó épületben, 
ami hamarosan ráomlik...ő nem tud beszélni, sosem tudott, nincs ami mozgatná....
nincs hite, nincs agya, látni még talán lát, de már nincs kedve s látása is fakó...
nem tud ítélni, mert nem ember, de akkor miért alkották meg...lehet egyszer élt,
de elrontotta, s most bűnhődik..némaságra van ítélve....neki csak fénynyalábok 
jutnak, ami néha beszűrődik a ház ablakán..közben pedig várja, mikor lesz vége mindennek...
nincs ereje, nincs benne élet....könnyei még vannak, amelyektől megfullad, vagyis 
nem, mert megfulladni csak az tud, aki még él, de ő azt hiszi hogy még él, hogy 
ez az ő élete, pedig nem, már rég nem…..jött egy földrengés, a ház falai beomlottak...
a bábot a törmelékek, szilánkok maguk alá temették....mélyre került, ahová már a
fények sem jutnak el, nem is veszi észre, mert a kőtömbök hatalmasak...nem is
akar észrevenni semmit, tudja ez az ő sorsa, eltűnni minden elől...véletlen talán
a romos épület és hogy került oda?..ki tudja?..de már mindegy is, mert ott van 
és ott is marad, míg nem jönnek a romeltakarítók, akik éles lapáttal tovább sértik,
ami még maradt belőle...de ki tudja, lehet hogy új ruhát és új lábakat, kezeket kap,
megszánja majd valami gyermek és hazaviszi...vagy az is lehet, hogy jön egy furcsa 
tündérszerű lény, mi új életet lehel belé...

homály fedi szemem, nem látok kiutat, minden zavaros...aludni szeretnék... 

BB pony