If you were a tear in my eye, i would never cry for fear of losing you..

Azt hiszem épp itt az ideje, hogy írjak.. már körülbelül három napja szeretnék írni és vagy ötször kezdtem bele az írásba, de valahogy nem ment... Most összeszedtem magam és írok. Bár most sem vagyok fényesen, sőt rettentően rosszul vagyok. Érzelmileg egy olyan mélypontba kerültem, hogy fogalmam sincs hogyan fogok ebből kimászni.
Csak záporoznak szememből a könnyek.. nehéz... nem bírom... csak agyalok...azt mondta örökre velem marad, örökre mellettem lesz...és mindig számíthatok rá... és ma olyan utalásokat tett, hogy elege van befejezi... és én ezt nem akarom, nekem ő nagyon fontos! Nem akarom elveszíteni...és rettentően félek, hogy mégis ez lesz..., hogy egyszer csak ahogy mondta "eltűnik" ..nem akarom nemnemnemnemmmm ...

Nem tudnám leírni, hogy milyen nehéz kibírni. Nélküled levegőt sem tudnék venni, nélküled a rosszat nem tudnám lenyelni sehogy. Az életem miről fog szólni, ha nem vagy itt velem? Mert téged nem lehet pótolni...

Rágyújtok...ismét többet szívok a kelleténél. Nem érdekel.. csak az érdekel, hogy ne veszítsem el őt...
Annyi mindenkit veszítettem már el életemben.. nem akarom őt is... nekem Ő a második anyukám... nem mondhatja azt, hogy itt hagy.. szükségem van rá... és különben is megígérte nekem...megígérte, hogy velem lesz mindig, hogy biztos pont lesz az életemben...hisz körülöttem minden bizonytalan. Nem tudnék úgy élni, hogy már Ő sincs már nekem. Az életemet jelenti Ő.. vele nevetek,vele sírok...mindent elmondok neki és ő viszont, és ha 1-2 napig alig beszélünk annyira hiányzik,hogy az már fáj...a barátom lett sőt több mint barát...a részemmé vált...
Tudom, hogy veszettül sok gondja van, és megértem őt... és próbálok mindenben segíteni neki. És ha tehetném Istenre esküszöm átvállalnám a fájdalmát, csak hogy Ő ne szenvedjen...
És most szomorú vagyok végtelenül szomorú ésés dühös is...dühös rá mert ilyeneket beszél.. dühös arra az emberre aki miatt Ő ennyire rosszul érzi magát.. és dühös a világra, mert tehetetlen vagyok..

és akkor hirtelen átfut a gondolat a fejemben... ha mégis ez lesz, ha mégis elveszítem abba egyszerűen én is belepusztulok...és akkor mért ígérte meg nekem a dolgokat..? Mért tett könnyelmű ígéretet..??
Nélküle semmi vagyok...

Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindig egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.

Huhh kisírtam magam azt hiszem... a szemem is bedagadt ..extra szép látvány lehetek jelenleg. Ez a blog bejegyzés elég gyatra lesz ezt mondanom sem kell, csak most én is ilyen állapotban vagyok.
De remélem elolvassa ezt az a személy akinek szánom...
Bár tökéletesen megértem őt mégsem akarom elveszíteni. Sőt kicsit a helyébe tudom képzelni magam..mikor én mondtam ilyesmit neki... és most emiatt is rossz érzésem van, mert átérzem azt hogy mennyire nagy fájdalmat okoztam én akkor neki...

Sajnálom...

nagyon...

s.z.e.r.e.t.l.e.k.

Drága Ewymnek:

-Szerelem-

Aham.persze.
Mint ha az olyan egyszerű lenne.
Óvodába még álmodozol..
Várod a szőke herceget, s mindenkiben őt látod...
Aztán kiderül hogy nem is a szőkéket szereted.
De nem baj.
Tovább álmodozol...
Várod tovább a szőke herceget,
Igaz nem is ő kell...
Aztán jön valaki...
DE! Nem szőke, s nem is fehér lovon érkezik.
Rájössz akkor hogy nem számít!
-nem a herceget kell várni-
Amiről idáig álmodoztál az már rég elszállt...
Megelégszel azzal ha:
-veled van-
-szemedbe néz-
-megfogja két kezed-
-megcsókol-
-átölel-
És úgy érzed hogy ennek soha nem lesz .vége.
Szereted és szeret
mint egy tündérmesében
.Aham.csak gondolj bele!
Ki vagy te itt?
Hamupipőke?
Persze. Jó lenne...
Akkor örökre együtt élnétek...
De hát már nem vagyunk kisgyerekek.
Megint együtt vagytok és ugyan az a történet:
-veled van-
-szemedbe néz-
-megfogja két kezed-
és megszólal:
"bocs...de én már nem szeretlek"
Itt már nem a csók jön,
Itt már nem...
Hátralépsz nagyranyitott szemekkel,
És jön a bűvös kérdés:
"miért?"
Erre igazán nem kapsz választ...
Csak annyit mond:
"Nem, nem egy másik nő miatt!"
"Nem, nem a tehibád!"
"Nem rontottál el semmit"
"Csak szimplán nem szeretlek..."
"Barát vagy nekem..."
Elmész...
Futsz...futsz...menekülsz...
De még is ott van az az érzés...
"SZERETEM ŐT"
Itt úgy érzed mindennek .vége.
Beülsz a sarokba, kisírt szemekkel, és elgondolkodsz...
Ő volt az aki felemelt!
Szálltam mellette!
Éltem az életet!
És ez tényleg élet volt!
Megmutatta a fényt... és ott volt velem és mindig...
De én csak lelki társ vagyok ennek az embernek?
Ez már nem nem élet...
Életem szerelmének nem kellek...
Próbálom elfelejteni... De nem megy...
Hiába vallanak szerelmet mások...
Hiába van már másik barátom...
Nekem csak ő kell és senki más...
Csak egy a közös az elejében és a végében,
Bár az egyik álom a másik örökkévalóság,
De csak őt látod mindenkiben, és csak ő kell neked,
...Mert ő tudja besziporkázni szimpla kis életed...

ьь קσηў