Kuekuatsheu

Íme egy részlet egy szívemhez közel álló filmből:


-Miért olyan magányos a Hold?
-Miért?
-Mert volt egy szerelme.Kuekuatsheu volt a neve és együtt éltek a szellemvilágban.

-Ó, egy igaz történet...

-És minden éjjel,együtt sétáltak az égbolton.De a többi szellem közül egy,féltékeny volt.Cselt vetett hogy megszerezze a Holdat. Szólt Kuekuatsheunak, hogy vigyen a Holdnak virágot. Azt mondta, ha lejön a Földre itt talál vadrózsát. Kuekuatsheu nem tudta, hogyha lejön a szellemvilágból ... már nem térhet vissza.Éjjelente ha felnéz az égre és látja a Holdat fájdalmasan üvölt, de már sosem érintheti meg..

-Kukucska jól megjárta...  :)
-Kuekuatsheu....... azt jelenti farkas..  

Here is the original story and I really liked this whole thought of sharing: 


The hill made of rock and stone
Stands in midst of old trees
The branches surrounding upon them
Covered with emerald leaves

An animal stands lonely upon the hill
Gazing at the moon in sorrow
It unleashes a howl of love
That will last in the wind of tomorrow

Why does the wolf howl so sadly,
As the moon hangs above?
Why is its howl,
So full of love?

That is a story
So sad to tell
And the pain he went through,
Closely resembles hell

He lived in the spirit world
With the moon high above
And they always stayed together
For they were in love

His name was Kuekuatsheu
And his love was deep and strong
But there was another spirit
That wanted him long gone

Trickster was his name
And he yearned for the moon to be his
His envy was strong
As he longed for the moons kiss

So in a feat of jealousy
He had an idea
That would rid him of Kuekuatsheu
And give him the moon he thought so dear

"The moon has asked for wild roses,"
Trickster said with a grin,
"From the human world below us,"
He knew he would win

For Kuekuatsheu didn't know that
Once you went down to the human world below
You couldn't go back
To where the moon shined and glowed

So Kuekuatsheu went down to earth
In the form of a dog
In the middle of the night
The ground covered by fog

He soon found the wild roses
And tried to get back home
But he couldn't find a way
He found he was all alone

Kuekuatsheu sat and wept
As the Trickster laughed from above
His tears like silver in the moonlight
As he wept for the one he loved

No more can they walk in the sky
No more can he hold her in his arms
Now she belonged to the Trickster
She had fallen for his charms

Now every night as he gazes at the moon
And tears fall from his eyes
And he howls up at the moon
That forever shines in the sky

Every night
He haunts the land so lonely
In the shape of a dog
Known as "The Wolverine"


S magyarul is: 


A dombot, amely sziklából és kőből állt öreg fák vették körül. A fák ágait sűrűn belepték a borostyán levelek.
Egy állat áll magányosan a dombtetőn.. Bánatában a holdra emelte tekintetét s elengedte szeretetét egy hatalmas üvöltésben.


- Miért ordít a farkas a Holdra olyan szomorúan?? Mért van tele mégis szeretettel az üvöltése?


-Ez a történet nagyon nagyon szomorú történet. És az a fájdalom, amin keresztül ment.. a pokolhoz hasonlítható.


A szellemvilágban élt. Szerelmesek voltak a Holddal, mindig együtt maradtak. A neve Kuekuatsheu volt. 
A Hold iránt érzett szerelme rettentő mély és erős volt.


De élt fent a szellemvilágban egy másik szellem, aki szemet vetett a Holdra. Csaló volt a neve. Vágyódott a Hold után,
szerette volna, hogy az övé legyen... S egyre jobban vágyakozott mert látta őket csókolózni, ölelkezni.
Féltékenységében támadt egy ötlete hogyan szabadulhatna meg Kuekuatsheu-tól és szerezhetné meg a Holdat, mely olyan közel állt a szívéhez.
A Csaló mondta Kuekuatsheu-nak " A Hold vadrózsát kért, az alattunk lévő emberi világból" Tudta, hogy ezzel győzni fog hiszen Kuekuatsheu
nem tudta hogy amint lemegy az emberi világba többé nem térhet vissza.Így Kuekuatsheu lement a Földre egy kutya alakjában. Az éjszaka közepén hatalmas köd borította a tájat.
Hamarosan rá lelt a vadrózsákra és már indulni is akart haza. De nem találta a hazafelé vezető utat. Egyedül maradt..
Kuekuatsheu leült és sírt... -Csaló pedig fent nevetett az égben...-
s könnyei mint ezüstök a holdfényben szálltak azért akit szeretett.. Kuekuatsheu eszébe jutott h soha többé nem sétálnak együtt az égbolton soha többé nem tarthatja Őt karjaiban..
Bele esett a Csaló csapdájába..


Most minden éjjel, ahogy bámulja a Holdat könnyek záporoznak szeméből, az örökké ragyogó holdhoz ordítja bánatát.
Minden éjszaka Ő kísérti a Földet egy magányos kutya alakjában melyet úgy ismernek Farkas.

ьь קσηў

perfectly imperfect world

Tökéletes. Ez a fogalom a való életben is létezik..? S kinek mi a tökéletes..? Tökéletes lehet egy ruha.. egy kép.. vagy bármilyen tárgy.. de vajon egy ember lehet tökéletes..?


 Egyrészt persze hogy létezik. Hiszen valahol mindannyiunk a tökéletességet keresi a világban.. így tökéletes barát/barátnő, lelkitárs, kapcsolat, szerelem, sex, munka..test..lélek...gondolkodásmód ..élet...
De kinek mi a tökéletes..? Milyen a tökéletes barát?barátnő?szerető?... mindenkinek mást jelent, hiszen egyénenként mindenkinek más és mást jelenti a tökéletes.
Sokan például azért, hogy tökéletesek legyenek bármire képesek.. neves klinikákba vonulnak kés alá feküdnek és hagyják hogy az emberi tudás, az orvostudomány saját eszközeivel tökéletes embert faragjon belőlük. Persze ez nem jelenti azt, hogy ami kívülről tökéletes az belülről is az. Sőt legtöbb esetben az ember lelke a tökéletlenebb.
Számomra a tökéletes szó annyit jelent nyugalom, béke. És ez esetben a lelki nyugalomra és lelki békére gondolok. Úgy gondolom ha ez nincs jelen az életemben igazából semmi sem lehet tökéletes. Hiába vannak akik szeretnek, és én viszont szeretem őket, hiába van hol laknom, van mit ennem, ha nincs lelki békém...nincs nyugalmam sem..és bevallom őszintén cseppet sem reménykedek benne, hogy valaha is lesz.
De visszatérve a tökéletességre mint fogalomra...létezik de mégse. Ez elég érdekes így egybe de igaz. Létezik mert mindenkinek van elképzelése róla s nem létezik, hiszen lehetetlen. Persze hazudnék ha azt mondanám engem nem érdekel és sosem szerettem volna tökéletes lenni.. mert nem így van. Igen én is mint sokan mások szerettem volna tökéletes lenni vagy akár valamiben az lenni. Persze mai napig nem jött össze ez, de én már csak ilyen vagyok.
És igen szeretnék valakinek ÉN lenni a tökéletes, mert nekem is van álmom arról, hogy nekem mi illetve ki lenne a tökéletes.

Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.

Annyi mindent szeretnék amire nincs lehetőségem...még vagyis remélem, hogy csak még.  Szeretnék egészséges lenni.. t ö k é l e t e s e n egészséges.. szeretnék találni valakit, aki tényleg az igazi, a t ö k é l e t e s számomra, szeretném szeretni és szeretném t ö k é l e t e s pillanatok sokaságát átélni vele... bár annyira lehetetlen a helyzetem tudom jól de álmodozni nekem is szabad :)


ÓÓÓ térjünk csak vissza a földre :)
helyzet jelentés. <egy kis kitérő>
Úgy érzem épp itt az ideje hogy a drága lábacskámról is írjak pár sort :)
Aki ismer az azért tisztában van vele hogy lassan 2 éve székhez vagyok "kötve" és enyhe kifejezés hogy nem kellemes így a létezés. Tavaly megműtöttek, aminek úgy néz ki lett némi eredménye. Igaz még korán sem vagyok régi önmagam, de javulgatok. Hiszen a 2 éve még csak nem is éreztem a lábam, ma már érzem, és láb ujjaim mozognak sőt ha felhúzom a térdem a mellkasomig  meg tudom tartani úgy hogy a lábacskám ne dőljön el jobbra vagy balra. Igaz ez most nem tűnik nagy dolognak, meg húúú 2 év alatt ennyit sikerült elérnem "remek", de valahol mégis sokat jelent... nekem mindenképpen. ennyit most így :)


Vissza az eredeti témára:


Ha egy tökéletes világban élnék, nem vetne rám senki rosszalló pillantást, csak azért mert más vagyok, csak mert furcsa vagyok. Egyedülálló tudnék lenni és mindenki úgy szeretne, ahogy vagyok. 
Ha egy tökéletes világban élnék, soha senki nem lenne dühös és szomorú, nem látnék könnyeket, fájdalmakat vagy félelmeket, és mindenki boldog lenne.
Ha egy tökéletes világban élnék, tudnék sétálni.. éjjel sétálgatnék az utcákon, nem félnék a támadástól, nem kellene kést magammal vinnem, nem hallanék rémült sikolyt, s az árnyékok sem ijesztenének meg.
Ott nem lennének betegségek, fertőzések.. 
A szeretet szabad volna és az utálat nem létezne.
De nem élek ott.. nem élek a tökéletes világban.. én itt élek egy romlott világban és ez így van jól... velem együtt tökéletlen a világ. Megannyi hibám van.. és még száz és száz elkövetett hibám lesz.. De amire támaszkodni tudok az a barátaim szeretete.. s ez ad erőt küzdeni, élni...ebben a tökéletlen világban. 

Nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit hozzátenni, hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle.

~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~¤~

Nothing is perfect,

No one is perfect,

No matter how bad- 

How bad we would like it to be.

The fact is,

Is that life is full of imperfections,

And disappointments.

Only we ourselves can believe.

Take those imperfections,

Turn it into something better-

To be something beautiful.

Life is how we take it,

Life is how we make it.

Maybe it isn’t the way-

The way we want it.

But we could try to form it-

To make it that way.

Even with our fantasies,

We will be hit in the face-

By reality.

Try and make it your dream,

Although it might not happen.

Because life is full of imperfections,

And disappointments.

No one is perfect,

Nothing is perfect.

ьь קσηў

If you were a tear in my eye, i would never cry for fear of losing you..

Azt hiszem épp itt az ideje, hogy írjak.. már körülbelül három napja szeretnék írni és vagy ötször kezdtem bele az írásba, de valahogy nem ment... Most összeszedtem magam és írok. Bár most sem vagyok fényesen, sőt rettentően rosszul vagyok. Érzelmileg egy olyan mélypontba kerültem, hogy fogalmam sincs hogyan fogok ebből kimászni.
Csak záporoznak szememből a könnyek.. nehéz... nem bírom... csak agyalok...azt mondta örökre velem marad, örökre mellettem lesz...és mindig számíthatok rá... és ma olyan utalásokat tett, hogy elege van befejezi... és én ezt nem akarom, nekem ő nagyon fontos! Nem akarom elveszíteni...és rettentően félek, hogy mégis ez lesz..., hogy egyszer csak ahogy mondta "eltűnik" ..nem akarom nemnemnemnemmmm ...

Nem tudnám leírni, hogy milyen nehéz kibírni. Nélküled levegőt sem tudnék venni, nélküled a rosszat nem tudnám lenyelni sehogy. Az életem miről fog szólni, ha nem vagy itt velem? Mert téged nem lehet pótolni...

Rágyújtok...ismét többet szívok a kelleténél. Nem érdekel.. csak az érdekel, hogy ne veszítsem el őt...
Annyi mindenkit veszítettem már el életemben.. nem akarom őt is... nekem Ő a második anyukám... nem mondhatja azt, hogy itt hagy.. szükségem van rá... és különben is megígérte nekem...megígérte, hogy velem lesz mindig, hogy biztos pont lesz az életemben...hisz körülöttem minden bizonytalan. Nem tudnék úgy élni, hogy már Ő sincs már nekem. Az életemet jelenti Ő.. vele nevetek,vele sírok...mindent elmondok neki és ő viszont, és ha 1-2 napig alig beszélünk annyira hiányzik,hogy az már fáj...a barátom lett sőt több mint barát...a részemmé vált...
Tudom, hogy veszettül sok gondja van, és megértem őt... és próbálok mindenben segíteni neki. És ha tehetném Istenre esküszöm átvállalnám a fájdalmát, csak hogy Ő ne szenvedjen...
És most szomorú vagyok végtelenül szomorú ésés dühös is...dühös rá mert ilyeneket beszél.. dühös arra az emberre aki miatt Ő ennyire rosszul érzi magát.. és dühös a világra, mert tehetetlen vagyok..

és akkor hirtelen átfut a gondolat a fejemben... ha mégis ez lesz, ha mégis elveszítem abba egyszerűen én is belepusztulok...és akkor mért ígérte meg nekem a dolgokat..? Mért tett könnyelmű ígéretet..??
Nélküle semmi vagyok...

Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindig egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.

Huhh kisírtam magam azt hiszem... a szemem is bedagadt ..extra szép látvány lehetek jelenleg. Ez a blog bejegyzés elég gyatra lesz ezt mondanom sem kell, csak most én is ilyen állapotban vagyok.
De remélem elolvassa ezt az a személy akinek szánom...
Bár tökéletesen megértem őt mégsem akarom elveszíteni. Sőt kicsit a helyébe tudom képzelni magam..mikor én mondtam ilyesmit neki... és most emiatt is rossz érzésem van, mert átérzem azt hogy mennyire nagy fájdalmat okoztam én akkor neki...

Sajnálom...

nagyon...

s.z.e.r.e.t.l.e.k.

Drága Ewymnek:

-Szerelem-

Aham.persze.
Mint ha az olyan egyszerű lenne.
Óvodába még álmodozol..
Várod a szőke herceget, s mindenkiben őt látod...
Aztán kiderül hogy nem is a szőkéket szereted.
De nem baj.
Tovább álmodozol...
Várod tovább a szőke herceget,
Igaz nem is ő kell...
Aztán jön valaki...
DE! Nem szőke, s nem is fehér lovon érkezik.
Rájössz akkor hogy nem számít!
-nem a herceget kell várni-
Amiről idáig álmodoztál az már rég elszállt...
Megelégszel azzal ha:
-veled van-
-szemedbe néz-
-megfogja két kezed-
-megcsókol-
-átölel-
És úgy érzed hogy ennek soha nem lesz .vége.
Szereted és szeret
mint egy tündérmesében
.Aham.csak gondolj bele!
Ki vagy te itt?
Hamupipőke?
Persze. Jó lenne...
Akkor örökre együtt élnétek...
De hát már nem vagyunk kisgyerekek.
Megint együtt vagytok és ugyan az a történet:
-veled van-
-szemedbe néz-
-megfogja két kezed-
és megszólal:
"bocs...de én már nem szeretlek"
Itt már nem a csók jön,
Itt már nem...
Hátralépsz nagyranyitott szemekkel,
És jön a bűvös kérdés:
"miért?"
Erre igazán nem kapsz választ...
Csak annyit mond:
"Nem, nem egy másik nő miatt!"
"Nem, nem a tehibád!"
"Nem rontottál el semmit"
"Csak szimplán nem szeretlek..."
"Barát vagy nekem..."
Elmész...
Futsz...futsz...menekülsz...
De még is ott van az az érzés...
"SZERETEM ŐT"
Itt úgy érzed mindennek .vége.
Beülsz a sarokba, kisírt szemekkel, és elgondolkodsz...
Ő volt az aki felemelt!
Szálltam mellette!
Éltem az életet!
És ez tényleg élet volt!
Megmutatta a fényt... és ott volt velem és mindig...
De én csak lelki társ vagyok ennek az embernek?
Ez már nem nem élet...
Életem szerelmének nem kellek...
Próbálom elfelejteni... De nem megy...
Hiába vallanak szerelmet mások...
Hiába van már másik barátom...
Nekem csak ő kell és senki más...
Csak egy a közös az elejében és a végében,
Bár az egyik álom a másik örökkévalóság,
De csak őt látod mindenkiben, és csak ő kell neked,
...Mert ő tudja besziporkázni szimpla kis életed...

ьь קσηў

bye dear a friend =/

Hmm.. azt hiszem picit jobban vagyok, egészségileg. És a konvektort is megcsinálták.. akkor minden jó..?? Nem! nem sajnos nem.. érzelmileg még mindig mélyponton vagyok. És cigiznem sem szabad még mindig. Ez eléggé kiborító és inkább alszok egész nap.Azt hozzáteszem, hogy egyébként sincs kedvem az ébrenléthez. Valahogy jobb nem tudni semmiről és aludni, aludni mélyen. Sajnos az elmúlt pár napban ért egy elég nagy csalódás. Egy barátomban csalódtam, illetve már nem igazán tudom hova tenni Őt. Igazából az fáj,hogy úgy éreztem semmibe vesz. Semmibe veszi a barátságunk, azt hogy egyszerűen csak átlépett rajtam, és minta nem is léteznék élt tovább. Ez a legrosszabb, hogy nekem nem mondott semmit.. mert ha például mondja hogy nem akar többet velem beszélni, vagy mondja hogy ennyi volt hagyjam békén akkor jó elfogadom, beletörődök, de így.. nehéz.  Mindegy végül is ez van itt is én hibáztam. Többet gondoltam ebbe az egészbe, mint ami valójában volt. Úgy tűnik ennyire jelentéktelen vagyok számára.. ez van. Csupán egy vagyok neki a sok közül... 

ma már jobban vagyok valamivel de 2 napja egészen kikészültem miatta. Persze így visszagondolva jó nagy hülyeség volt, de akkor jónak láttam és megkönnyebbültem utána. Szóval végül is használt. Csak még most is fájok...de ez a testi fájdalom semmi a lelkihez képest, s mégis eltereli a gondolatom Róla. 

Ebben az egészben egyedül saját magam hibáztatom, hiszen én hittem mást, mint ami valójában volt. Ő nem tehet róla, hogy annyira nem kedvelt meg, mint én Őt. És hiába szeretném, hogy kedveljen engem ha egyszerűen a szemében olyan vagyok mint bárki más, mint egy távoli ismerős vagy még rosszabb.. egy idegen. Emiatt nem hibáztathatom, ez az Ő döntése én felajánlottam neki igaz barátságom, de mivel nem kerültem hozzá olyan közel így könnyű Neki túllépni rajtam. És tényleg én hibáztam, így jogos a fájdalmam, amit érzek, tanulnom kell belőle. Jobb megtartani mindenkivel a háromlépés távolságot. Csak az a baj én nagyon nem vagyok ilyen, de ilyenné kell válnom... ha nem akarok ennyire sokat csalódni.Bár az élet csalódások sorozata, mégis, ha tudok valamit tenni hogy kevesebb legyen akkor, már meg fogom tenni, még úgy is ha piszok nehéz lesz távolságot tartani.

Meg kell tennem. Megpróbálom. Megteszem. Nem hibázhatok, bár sejtem..nemnem..tudom, hogy fogok. Mindig hibázok. Folyamatosan rossz döntéseket hozok, hibázok az egész életem kivitelezésében..nem vagyok jó emberismerő, ígyrendkívül sokat csalódok bennük. Ezzel is tisztában vagyok. De, hogy mért most akadtam ki ennyire.. nem tudom..talán túl közel állt hozzám Ő talán annyira nem akartam, hogy valami ilyesmi történjen, pedig sejtettem, hogy ez lesz előbb utóbb... vagy talán ennyire görcsösen ragaszkodtam már hozzá..??!! ilyen nagyon nem akartam elveszíteni??!! nem tudom..de annyit tudok hogy egy picit összegyűlt bennem a feszkó és most ez egy pöcc volt és robbantam. Vannak kérdéseim is magammal szemben.. 

Mért kedvelek meg embereket..?! Mért engedem közel magamhoz őket?! Mért nem értem meg, hogy nem szabad ezt csinálni, mert úgyis ráfázok?! Mért kell nekem mindig a szeretetet hajszolni, kergetni..?! Mért nem értem meg hogy igazából sokan nem kíváncsiak rám?! Mért erőltetem magam az emberekre??!! 

Ahh soksok megválaszolatlan kérdés.. amiket természetesen nem hangoztatok, hiszen akkor csak azt kapnám, hogy bolond vagyok, sokan szeretnek blabla... csak azért hogy ne bántsanak.. ez nem kell.

Azt hiszem tovább kell lépnem.

Minden álmom színesre festett, 

messzire gurult üveggolyó. 

Idővel egyre szelídebb leszek, 

hiába vagyok megvadítható.

Már többet hallgatok, mint ítélek, 

bár súllyal se több, mint éllel a szó. 

Vasfog az idő az ember szívének, 

ha minden színjáték megtanulható.

Hát eljátszom azt, hogy ennyire vittem. 

A bűneim közül semmit se bánok. 

Már átéltem mindent, amiben hittem: 

az tesz emberré, hogy újra hibázok.

ьь קσηў