Why?

elég. 


undorító.


visszataszító.

borzalmas.


kínzó.


fájdalmas.


dühös.


utálom az egészet úgy ahogy van..
Igen ma van az a bizonyos nap... amit az év egyik leggyászosabb napjaként tartok számon. Rosszabb mint Nov. 1-je... utálom utálom utálom... ki nem állhatom ...egyszerűen ha csak meghallom a szót akkora dühöt és haragot érzek hogy az hihetetlen... nem értem mért kell ennek a napnak különlegesnek lennie...mert ez a szeretet ünnepe..??? ettől elbaszottabb szlogent keresve sem találnék..
és akkor a kérdések .. mért kell jópofát vágni minden egyes "Boldog Karácsonyt! Kellemes Ünnepeket!" - sablon szöveg után.. mért kell mosolyogni és vidámnak tűnni ezen a napon..? mért várják el hogy jól érezzem magam..? vagy hogy kicsit ez a nap legyen másabb mint a többi..? mért?? miért?? miért?? miért nem lehet hanyagolni ezt az egészet..? mért erőltetik az emberek..? és most nem másról van szó hanem rólam.. RÁM mért erőltetik az emberek a nevetséges dogmáikat..? és mért hisznek benne sokan ..? mért nem hagyják a fenébe az egészet..? 
Mondják nem az ajándékok miatt szeretik az ünnepet.. (aha nem...) hanem maga az érzés miatt... Ha ebből indulok ki velem van a baj hiszen semmi pozitív érzésem nincs ezzel kapcsolatban így mért szeretném évről évre ismételni az érzést... inkább felejteném el örökre..
Igaz mindez az ellenszenv kisgyermekkoromban alakult ki..mikor kicsi voltam egyszer oly rég.. igen én is hittem benne.. hittem az ünnepben..nagyon régen.. még vártam is.. pedig nem volt nagy dolog, sosem kaptam  drága és hatalmas ajándékokat így nem is ezért vártam.. hanem igen az érzés miatt.. amit igazából egyedül anyukám teremtett meg még akkor...igaz nem volt nagy családunk ezalatt értem azt hogy mindig magunk voltunk anya és én.. de mégis egy két karácsonyom szép emlék... illetve a készülődés.. maga az este a szent este nem volt meghittnek mondható. Hazajött fater bebaszva és akkor veszekedés... veszekedés hátán..és a többi amit most nem részleteznék. Na most kérdem én ilyen ünnepi emlékekkel elindulva az élet rögös útján..mégis hogy gondolhatnék felhőtlenül a szeretet ünnepére..?? ~sehogy~
Aztán ahogy cseperedtem minden egyre rosszabb lett.. 14 évesen már nem is töltöttem otthon a karácsonyt..haveroknál voltam vagy csupán egyedül az utcán. És ez is jobb volt attól ami otthon ment. Későbbiekben igencsak rászoktam a bódító szerekre. Nem szégyenlem életem része. És ilyenkor karácsonykor igen csak hasznosnak találtam..hisz pár órára igenis jó kedvem lett tőle és újra hittem a csodákban és úgy éreztem "most minden szép és jó" és igen ez nagyon is jó érzés volt..de aztán...
Három éve elvesztettem édesanyám azt hiszem a karácsonyba vetett hitem akkor hullott darabokra végérvényesen.. hiszen nekem anyám volt A CSALÁD.. és A SZERETET ... de ő nincs többé... s vele együtt tűnt el a család és szeretet ...nah akkor picit durvábban toltam az anyagot is már, a sulit is nehezen fejeztem be. De őszíntén.. kit érdekelt..? felejteni akartam... emlékszem anyám halála utáni első karácsonykor vittek be a sürgősségire kihülés miatt. Emlékszek arra is hogy nagy hó volt, én leléptem otthonról még mielőtt fater hazajött volna.. sietnem kellett így nem nagyon tudtam felöltözni csak fogtam a kis motyómat ~papírzacsit benne a cuccal~ aztán húztam is el otthonról. Lementem a duna partra leültem egy padra és csak néztem a vizet.. csontomig hatolt a hideg de nem érdekelt fogtam elővettem zacsiból, kanál öngyújtó stbstb aztán fecskendő és adtam az érzésnek.. 17 voltam.. ~régi szép idők~ aztán többre nem emlékszek csak h a kórházban ébredtem... nahm szal ez is egy szép karácsony volt...
Aztán itt van a mostani.. kórházban vagyok.. s ez a második karácsony amit itt töltök bent (Y) hurrá.. de nem elég hogy be vagyok zárva még ágyhoz illetve székhez is vagyok kötve.. és igen dühös vagyok.. mert legszívesebben menekülnék.. elfutnék olyan messzire amilyen messzire csak tudnék.. elbújnék a világ elől.. de ehelyett  mit csinálok..?? itt fekszek és emésztem magam... és az önsajnálatba belepusztulok lassan.. és igen most azért el tudnék viselni egy kis adag hernyót.. :) talán jobb lenne minden ha megint érezhetném.. akár csak egy rövid ideig.. talán mindent szépnek látnék... talán nem tartanék mértéket... talán sikerülne.. (: de hát nem lehet... mert méreg mert rossz mert tilos... bezzeg a gyógyszer nem méreg amit nap mint nap szednem kell.. 


na mindegy. 
Ezzel az egésszel csak azt akartam mondani hogy nem tartom fontosnak ezt az ünnepet és értékelném ha az emberek is tiszteletben tartanák az érzéseim és nem azzal jönni hogy "boldog karácsonyt!" mert már a hideg ráz tőle komolyan mondom... És előre is bocsánat ha valakit megbántok de egyszerűen ez egy ilyen helyzet nem nagyon tudom kontrollálni az érzéseim vele kapcsolatban.


azt hiszem ez kicsit tömény volt így hirtelen.. de mára ez jutott.. :)

Keserű íz mászott a számba,

Forró érzés marja szét a torkom.

Ilyen kínok közt talán az se fájna,

Ha a konyhakéssel átszúrnám a gyomrom.

Lázasan szenvedek át sok évet,

A fájdalom lassan tép szét.

A nyugtatókra ha pár felest kérek

Nem kellene kínlódnom sokáig még.

Nehezen akar feljönni reggelente a Nap,

Fáradt lehet, mint én...

Talán, ha nem megy le számon az utolsó falat

Alhatna el benne is a Fény.

Lehet, hogy nincs mit tenni,

Hogy így kell élnem örökké már,

És minden nap kinlódva várni,

Hogy mikor jön értem végre a Halál.

Shoot me up

Light me up

Fill me up 

With heroin.

Give me more

Feed me more

I need more 

Heroin.

Beneath my skin, I love the feel

Heroin's my favorite meal. 

Icicles within my brain,

Heroin helps to keep me sane.

I'm addicted, what to do?

Let's do more heroin, me and you.

~off~

BB pony