I want a boy..

·٠•ღ I want a boy who will move the hair away from my eyes, and then kiss me.
A boy who thinks I'm b-e-a-u-t-i-f-u-l.
A boy who will take something from me so that I have to jump on him to get it back.
A boy who will sing to me at random moments.
Who lets me sleep on his chest and writes songs about me because he doesn't know any other way to tell me how he feels. 
A boy who will throw stuffed animals at me when I acted dumb and then jump on me and kiss me a million times.
I want a boy who will write me notes in class, and give me flowers every once in a while for no real reason at all.
Who will take me to the park, put his hands around my waist and give me big bear hugs all the time.
A boy who will kiss my neck, just to have a reason to tell me how much he loves my new perfume. 
If you look hard enough all dreams will turn into reality...·٠•ღ

Why?

elég. 


undorító.


visszataszító.

borzalmas.


kínzó.


fájdalmas.


dühös.


utálom az egészet úgy ahogy van..
Igen ma van az a bizonyos nap... amit az év egyik leggyászosabb napjaként tartok számon. Rosszabb mint Nov. 1-je... utálom utálom utálom... ki nem állhatom ...egyszerűen ha csak meghallom a szót akkora dühöt és haragot érzek hogy az hihetetlen... nem értem mért kell ennek a napnak különlegesnek lennie...mert ez a szeretet ünnepe..??? ettől elbaszottabb szlogent keresve sem találnék..
és akkor a kérdések .. mért kell jópofát vágni minden egyes "Boldog Karácsonyt! Kellemes Ünnepeket!" - sablon szöveg után.. mért kell mosolyogni és vidámnak tűnni ezen a napon..? mért várják el hogy jól érezzem magam..? vagy hogy kicsit ez a nap legyen másabb mint a többi..? mért?? miért?? miért?? miért nem lehet hanyagolni ezt az egészet..? mért erőltetik az emberek..? és most nem másról van szó hanem rólam.. RÁM mért erőltetik az emberek a nevetséges dogmáikat..? és mért hisznek benne sokan ..? mért nem hagyják a fenébe az egészet..? 
Mondják nem az ajándékok miatt szeretik az ünnepet.. (aha nem...) hanem maga az érzés miatt... Ha ebből indulok ki velem van a baj hiszen semmi pozitív érzésem nincs ezzel kapcsolatban így mért szeretném évről évre ismételni az érzést... inkább felejteném el örökre..
Igaz mindez az ellenszenv kisgyermekkoromban alakult ki..mikor kicsi voltam egyszer oly rég.. igen én is hittem benne.. hittem az ünnepben..nagyon régen.. még vártam is.. pedig nem volt nagy dolog, sosem kaptam  drága és hatalmas ajándékokat így nem is ezért vártam.. hanem igen az érzés miatt.. amit igazából egyedül anyukám teremtett meg még akkor...igaz nem volt nagy családunk ezalatt értem azt hogy mindig magunk voltunk anya és én.. de mégis egy két karácsonyom szép emlék... illetve a készülődés.. maga az este a szent este nem volt meghittnek mondható. Hazajött fater bebaszva és akkor veszekedés... veszekedés hátán..és a többi amit most nem részleteznék. Na most kérdem én ilyen ünnepi emlékekkel elindulva az élet rögös útján..mégis hogy gondolhatnék felhőtlenül a szeretet ünnepére..?? ~sehogy~
Aztán ahogy cseperedtem minden egyre rosszabb lett.. 14 évesen már nem is töltöttem otthon a karácsonyt..haveroknál voltam vagy csupán egyedül az utcán. És ez is jobb volt attól ami otthon ment. Későbbiekben igencsak rászoktam a bódító szerekre. Nem szégyenlem életem része. És ilyenkor karácsonykor igen csak hasznosnak találtam..hisz pár órára igenis jó kedvem lett tőle és újra hittem a csodákban és úgy éreztem "most minden szép és jó" és igen ez nagyon is jó érzés volt..de aztán...
Három éve elvesztettem édesanyám azt hiszem a karácsonyba vetett hitem akkor hullott darabokra végérvényesen.. hiszen nekem anyám volt A CSALÁD.. és A SZERETET ... de ő nincs többé... s vele együtt tűnt el a család és szeretet ...nah akkor picit durvábban toltam az anyagot is már, a sulit is nehezen fejeztem be. De őszíntén.. kit érdekelt..? felejteni akartam... emlékszem anyám halála utáni első karácsonykor vittek be a sürgősségire kihülés miatt. Emlékszek arra is hogy nagy hó volt, én leléptem otthonról még mielőtt fater hazajött volna.. sietnem kellett így nem nagyon tudtam felöltözni csak fogtam a kis motyómat ~papírzacsit benne a cuccal~ aztán húztam is el otthonról. Lementem a duna partra leültem egy padra és csak néztem a vizet.. csontomig hatolt a hideg de nem érdekelt fogtam elővettem zacsiból, kanál öngyújtó stbstb aztán fecskendő és adtam az érzésnek.. 17 voltam.. ~régi szép idők~ aztán többre nem emlékszek csak h a kórházban ébredtem... nahm szal ez is egy szép karácsony volt...
Aztán itt van a mostani.. kórházban vagyok.. s ez a második karácsony amit itt töltök bent (Y) hurrá.. de nem elég hogy be vagyok zárva még ágyhoz illetve székhez is vagyok kötve.. és igen dühös vagyok.. mert legszívesebben menekülnék.. elfutnék olyan messzire amilyen messzire csak tudnék.. elbújnék a világ elől.. de ehelyett  mit csinálok..?? itt fekszek és emésztem magam... és az önsajnálatba belepusztulok lassan.. és igen most azért el tudnék viselni egy kis adag hernyót.. :) talán jobb lenne minden ha megint érezhetném.. akár csak egy rövid ideig.. talán mindent szépnek látnék... talán nem tartanék mértéket... talán sikerülne.. (: de hát nem lehet... mert méreg mert rossz mert tilos... bezzeg a gyógyszer nem méreg amit nap mint nap szednem kell.. 


na mindegy. 
Ezzel az egésszel csak azt akartam mondani hogy nem tartom fontosnak ezt az ünnepet és értékelném ha az emberek is tiszteletben tartanák az érzéseim és nem azzal jönni hogy "boldog karácsonyt!" mert már a hideg ráz tőle komolyan mondom... És előre is bocsánat ha valakit megbántok de egyszerűen ez egy ilyen helyzet nem nagyon tudom kontrollálni az érzéseim vele kapcsolatban.


azt hiszem ez kicsit tömény volt így hirtelen.. de mára ez jutott.. :)

Keserű íz mászott a számba,

Forró érzés marja szét a torkom.

Ilyen kínok közt talán az se fájna,

Ha a konyhakéssel átszúrnám a gyomrom.

Lázasan szenvedek át sok évet,

A fájdalom lassan tép szét.

A nyugtatókra ha pár felest kérek

Nem kellene kínlódnom sokáig még.

Nehezen akar feljönni reggelente a Nap,

Fáradt lehet, mint én...

Talán, ha nem megy le számon az utolsó falat

Alhatna el benne is a Fény.

Lehet, hogy nincs mit tenni,

Hogy így kell élnem örökké már,

És minden nap kinlódva várni,

Hogy mikor jön értem végre a Halál.

Shoot me up

Light me up

Fill me up 

With heroin.

Give me more

Feed me more

I need more 

Heroin.

Beneath my skin, I love the feel

Heroin's my favorite meal. 

Icicles within my brain,

Heroin helps to keep me sane.

I'm addicted, what to do?

Let's do more heroin, me and you.

~off~

BB pony

Death, is a gentleman

Death, is a gentleman,
He keeps his word, he takes the pain away,
It is not he, who is to be blamed,
For what we ourselves, bring upon us,
Cars, were invented by men,
Guns were invented by men also,
Death takes the sick and weak by the hand,
Leading them to where there is no pain.


I met death, in my bedroom,
With the cold steel blade in my hand,
Though it was not to be,
He kissed my life, like a long-lost lover,
But didn't take me fully, I was not ready.


I met death, for a second time,
The cold hard pills, washed down dry,
It was not the time, nor place,
He took my small calloused hands, and bid me goodnight,
I awoke in a hospital, fully alive.


I met death for a third time,
Last night on the roof, the short drop, beckoning,
He took me by the hand, and danced with me,
Yet it was still not to be.


Though for someone of my age,
My virgin skin, has been graced by deaths fingers,
Far too often, some would be scared,
Others would become a shell,
But not I,
I know death, he is a gentleman,
He shall keep his promise, so with each subtle kiss,
And tender embrace, 
He has made a promise to me,
To take my pain away,
So I shall wait for him.

nameday

Nem vagyok egos csak na :DD a nevemet szeretem:$ 

~Tamás~ 

 

December 21. 

(December 29. Március 7.)

Jelentése: Iker, csodálatos  ~ez egyáltalán nem igaz ilyen hülyeséget ~

Név eredete: Héber (arameus)-görög eredetű, az arameus Teomo (iker) név görög Thomasz (csodálatos) alakjából

Név elemzése:
A Tamás név különösen érzékeny, álmodozó személyiséggel ajándékozza meg meg viselőit. Sikeresek lehetnek különféle művészeti ágakban. Mivel nem hajlandók figyelembe venni gyakorlati és üzleti szempontokat, meglehet, hogy anyagi sikerek nem koronázzák a befektetett energiát. Sok mindent éreznek és érzékelnek, amit nem feltétlenül értenek. Előfordul, hogy mások gondolatai úgy befolyásolják őket, hogy észre sem veszik. Szívesen segítenek másokon. ~ ehhez nem tudok mit hozzáfűzni... mindenki döntse el magában hogy igaz e vagy sem.. ~

Becézések
Tamáska, Tomi, Tomika, Tomcsi, Toma, Tom, Tami ~ szeretem ha becéznek:P ~

Idegen nyelvi változatai:
Thomas (német, angol, francia, holland)
Tomas (svéd, holland)
Tomás (spanyol)
Tomé (galíciai)
Tommaso (olasz)
Teomo (héber, arámi)
Tomasz (lengyel)
Tuomas (finn)
Tham
Tomez
Tomáš, (cseh, szlovák)
Tuami (marokkói)
Tivish (gall)
Thomas (dán)
Tomaž (szlovén)
Toomas (észt)
Tomas (horvát)
Tómas (izlandi)
Oomen (maláji) <<<<<<<< legcukibb ómen xDD
Tómas (ír)
Tomaz (portugál)
Tomas (román)
Tomos (velszi)

Happy Bday :)

"Boldog születésnapot!" mondják ma nekem... de elgondolkodtató mitől is lenne boldog a születés...jelen esetben az én születésem.. nem tudom. Illetve nem is értem minek ez a nagy felhajtás a születésnap körül. Persze "egyszer vagy húsz éves"... de ez igaz az összes többi évre.. :) "ez a nap más mint a többi"  höhöhö mért is?:D Hisz ma is kórházban vagyok ahogy tegnap is meg azelőtt is.. meg még a jövőben is .. és ma is beteg vagyok ahogy továbbra is az egész életemben, és nem értem mért lenne más ez a nap...
ÓÓÓ de most nem szeretnék depis bejegyzést írni és okom is van rá hogy miért... Igaz ez a nap nem több nekem mint bármelyik másik nap DE valami mégis szebbé tette..illetve valakik..Mégpedig a Barátok :)


Ezúton is szeretném nekik megköszönni azt, hogy picit boldogabbá tették a szomorú hétköznapjaimat. Köszönöm a kedvességet, a törődést, a szeretetet. Mind azt amit nyújtanak nekem. És én kimondhatatlanul szeretem őket, egytől egyig. Mind szívembe zártam és ezt semmi sem változtathatja meg semmi sem törölheti ki a nevüket, amit a lelkembe véstem be :) S még utolsót dobban a szívem azt is értük teszi, hiszen nekem semmim nincs csak a barátaim.. <3

Ha meghalok...talán lesznek barátok, akik meggyászolnak, akik továbbviszik közös örömeinket és fájdalmainkat, akik hordozzák az emlékem. Ez a lélek halhatatlansága, a végtelen örökség, a gyász táplálója. De egyben a hité is.

Egy kis névsorolvasás :)



Először is itt van nekem a drága anyukám  <3 aki teljes szívvel helyettesíti elhunyt igazi anyukámat. Vele mindent megbeszélhetek, megoszthatom vele titkaim és mindig mellettem van és egy igazi állat a nő:D Nagyon szeretlek anya:$

Mikor megkér, hogy annyira öleld meg, amennyire szereted őt, megöleled, de legbelül úgy érzed, hogy nem tudod annyival megmutatni, legszívesebben belebújnál az Ő testébe, hogy úgy ölelhesd meg..

Aztán itt van Hugim az egyik:P Indzsi szívem akivel a kapcsolatunk picit hullámvölgyesebb olykor eltünt máskor én tüntem el :D de mindemellett imádom szeretem <3 és azok az esti filmnézések <3 <3

A szívem mélyén elhervadt már minden virág
De megtanultam, mit jelent egy igazán jó barát
Ha bajban vagyok, elég az, ha rá gondolhatok
Hisz nélküle már nem lehetnék az, ki most vagyok

Aztán a Drága édes egyetlen Ninám <3 kis Mucusom <3 Akit rettentően szeretek, tisztelek, becsülök és felnézek rá és azt hiszem számomra ő egy példakép...szeretnék olyan erős és kitartó lenni mint ő...annyira szeretem <3

A barátságunk azon néhány dolog egyike az életemben, amelyektől normálisnak érzem magam.

Itt van még másik Hugim:P Fanni :) Akitől sosem felejtem el h kis kertitörpének nevezett:D és ő az aki mindig meg tud nevetettni jó humora van a kiscsajnak:D <3 <3 szeretéés <3és még azt mondja magáról h nem szép pfff bolond lány :)

Az olyan barátságok, amelyek nevetéssel kezdődnek, erősek szoktak lenni.

Barát az, aki úgy tud segíteni
és megszólítani, mint te...
és benned én
barátra találtam.

Lényed által. Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által művelted ezt. S talán épp ez a barátság lényege.

Következő Drágaságom a pici ponypaci ^^ Akitől származik is a Pony becenevem <3 Nagyon nagyon szeretlek Pony<3 És igen ő is kedves aranyos és szép ^^ bár ezt nem gondolja így, na de majd a fejére koppintok :D szeretlek Poncsika :)

- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.

- Melyik az a rész?

- Az, amikor te meg én mi leszünk.

És igen kedvenc Huncikámnak is itt a helye :) Igaz őt nem olyan rég ismerem de... barátomnak tekintem és remélem a jövőben ez igazi és teljesen hosszútávú barátság lesz :) Nagyon megszerettem kedves és vicces sokszor megnevettet és mi tudjuk miaz mikor leírjuk ezt--> :y  :D szerii van Hunci :D 

Egy Igaz barát, aki mindig meghallgat, de nem szól semmit. Mégis hallgatása többet jelent minden szónál.

Barbííííííííí te sem maradhatsz ki :P Az életemben az egyik legkülönlegesebb ember vagy. Remélem tudod. Rettentően szeretlek<3 és az smseddel ismét könnyeket csaltál a szemembe ez nem ér!!! te mindig ezt csinálod kis gonoszka de szeretlek így ahogy vagy. És tudom ez kölcsönös <3 és hiányzol is Barbara :( 

Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél.

És itt a drága Dávidkám a kis cuki :) Ő egy nagyon kedves kis barátom és benne is megbízok és nagyon édi szokott lenni mikor mindig megpróbál felvidítani, bár mostanában inkább rá férne egy kis vidítás =/ de nagyon kedvelem őt :) Igaz vele mostanában nem nagyon beszéltem mert megvan a saját gondja és a hülyeségemmel nem szeretném terhelni.. de ettől függetlenül <3

Kell egy társ

ha másért nem, csak, hogy kivegye azt a golyót,

s a folyód keskeny medrét az útba vájja,

és veled lépjen a sárba,

s ha kell, hát szóljon rád, ha szöknél,

egyik más világ sem jobb ennél.

Ájwíííím a perverz sexistennőm:D de szeretem ^^ és ha fiú lenne.. hmmhmm :D Bár mindig mondja hogy a kedvemért növeszt egyet.. :D Már ideje lenne héé :D parlagon hagy a drága:D de szeretem őt is és kösznöm neki is hogy gondolt ma rám :) <3 

Mint tenger köztük, annyi csak barátoknak a halál: egymásban élnek akkor is.
Hisz` mind itt kell legyen, ki abban él s szeret, mi mindenütt jelen.
Mennyei tükör, mely színről színre láttat, szabadon egymást s bűntelen.
Ez nyújt barátnak enyhet, legyen bár múlandó mind, a barát s a társ,
köztük a legtisztább kötelék mégis örök, mert halhatatlan.

És persze Andikámnak is itt a helye :) húúú a mi történetünk jó régre nyúlik vissza :D és volt olyan időszak hogy nem kerestük egymás társaságát.. de mostanában megint kezdünk "összemelegedni":) Imádom a szövegét, azt ahogy leoszt bárkit, és hogy csúnyánbeszél:DD jól áll neki:P szal szeretés van Andrea :)

Mert kell valaki, akihez beszélsz.

Mert kell egy másik: mások ellen.

Ne áltasd magad! Ennyi az egész.

De ez - eltéphetetlen.

És kedvenc kis beszélgetőpartnerem Csabika bár így mg sosem hívtam :D nah szóval ő az akivel éjjeleket dumálok át mindenféléről és naon szeretem a fejét:D Bár van sokszor h ír és sokáig nem válaszolok hiszen bealszok de ezt ő már megszokta szerintem :D Szal nagyon bírom :)

- Mi semmi?
- A magányosság, az semmi! - mondta Pom Pom. - A kettőnk magányossága, még az is semmi!
Bogyó lassan magához tért, már nem suttogott, kíváncsian megkérdezte:
- Hogyhogy semmi?
- Úgy, hogy semmi, mert van nála nagyobb is! - vágta rá rögtön Pom Pom. S nehogy abbamaradjon a beszélgetés, gyorsan folytatta:
- Mert ugye aki beszélget valakivel, az már nem annyira magányos! Vagyis van nálunk magányosabb is!

És itt van nem utolsó sorban Levikém :) Kis édi :) Nagyon szeretemmmmmmmm ^^ és hiányzik:( és köszönöm neki az smst azt a bizonyos hajnalit :D azt sem tudtam hol vagyok:D de köszönöm nayon drága volt :) És várom a nyarat hogy megint újra együtt <3

Ellenállhatatlan varázs van abban, ha másnak a lelkében a magunkéval találkozunk

Nehéz időszakaim legszörnyűbbikén ott termettek körülöttem a barátaim. Azóta ilyen esetben az első dolgom egyszerűen az, hogy segítséget kérek.

Sackaa drágám :) köszönöm szépen a felköszöntésed és szeretnélek picit visszakapni... hiányzol :(

Társad a bajban, rosszban és jóban,

Magányodban, mélypontodban,

Napfényben, sárban, örömben, gyászban,

Szép napokban, vesztes harcban.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell,
de hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.

És végezetül van itt még Két ember akiről szeretnék említést tenni. 









Az egyikük a legjobb barátom, bizonyára sokan tudják kiről van szó. Köszönöm, hogy beszéltünk és hogy megsíratott és köszönök neki mindent.. Ő megkért hogy ne rakjam ki ide és ezt tiszteletbe is tartom, nem nagyon szereti a reklámozást, mint mondta :) De mindig mellettem van igaz barát szeretlek B.

Gyermekkori társainknak akkor is olyan hatalmuk van lelkünk fölött, amire későbbi barát nemigen tehet szert. Ők jól ismerik gyermekkori természetünket, ami talán utóbb megváltozott, de teljesen sose tűnt el, és ők azok, akik meg tudják ítélni tetteinket, több-kevesebb biztonsággal következtetvén indítékaink becsületességére.

A másik ilyen személy pedig... :$$$$ Aki pár nap alatt az életem egyik legfontosabb része lett:$$ Köszönöm neki mindazt amit ad nekem, mindent amit éreztet ahj nem tudom megfogalmazni ..komolyan.. :'( kicsikacsa ...

Rossz voltam, s te azt 

mondtad, jó vagyok. 

Csúf, de te gyönyörűnek találtál. 

Végig 

hallgattad mindig, amit mondtam. 

Halandóból így lettem 

halhatatlan.

Igaz nem teljes a lista de már fáradok:) Így majd még bővíteni fogom azt hiszem :) Azt hiszem most ennyi :)

Sírj nekem ha fáj,sírj nekem de
várj..
Sírj nekem válts meg, sírj de inkabb ne várj meg.
Sírj
nekem fájó könnyeket
Sírj ha a szürke
hétköznap eltemet,
És vágyaiddal egyedül fekszel
Mint a nap is
egyedül kell hűvös órak között.
Sírj nekem vagyó könnyeket
Sírj
forró könnyeid vörössé égessék lelkedet,
Mikor a napfény
elveszett,érezd meg hogy nem lehet
Már nem érhetsz el,nem égetheszt
el.
Síjr nekem sikoltó könnyeket
Sírj mert fáj az öröm ha fel
villan egy-egy boldog pillanat
És tudod hogy egy perc múlva semmi
sem marad mi engem idéz.
Sírj értem elhaló könnyeket.
Sírj és  öleld át a csendet.
Húzd magadhoz a távolság messzi tereit,
Amikor
az összetártás köteleit tépni kezdi a feledes.
Sírj értem szétfolyó
könnyeket.
Sírj és borulj a földre,
Sírj míg könnyeid patakka
dagadnak,
Súgd el az áradó folyamnak mennyire vársz.
Sírj értem
megváltó könyeket.
Sírj s találj rám nyitott szivű álmaid végtelen
képei között.
Ismerj fel a fák sárgult leveleiben,
A szél
békéjében.
Szelíd simogatás üzenet tőlem.Sírj értem.

BB Pony 

csak úgy.

Fehér.
         Hideg.
                   Kórház.
                               Magány.
                                            Egyedül.
                                                        Fájdalom.
                                                                       Hiány.

Valahogy most e néhány szó tükrözi amit érzek. Fehér... A kórterem...a falak,az ágy, a takaró, a párna...mind mind a tisztaság színét viseli. Mégis.. annyira nyomasztó. Ahogy így körbenézek és sehol semmi szín csak fehér...még a bögrém is fehér itt mellettem a fehér éjjeli szekrényen. És ahogy az ablakon kilestem kint is minden fehér ...tegnap egész nap esett a hó.. mondják. Szeretem a havat nézni, az olyan megnyugtató. Bár innen nem látom, ki meg nem szívesen mennék. Bár egy cigi igencsak jól esne...
Hideg van..Fázom...pedig be vagyok takarva,  valami nincs rendben a fűtéssel. De úgy veszem észre ez egy cseppet sem zavar senkit (: 
Itt a kórházban minden annyira egyhangú.. reggel ébresztés 6kor vagy 7 kor, gyógyszerek beszedése, reggeli.. amit én rendszerint későbbre hagyom. Vizit, jön a doki kérdez "hogy vagyunk ma?" --- mégis hogy lennénk ?-.-" Bezárva egyedül fehér szobába... hogy is lehetnénk...de ez a többes szám is kicsit frusztráló. Mintha nem egyedül lennék.. mintha mindig lenne mellettem valaki.. fura érzés. Beteges..néha azt érzem valóban nem vagyok egyedül.. néha olyan érzésem van, hogy csak beszélnem kellene hozzá és ő válaszolna, és csupán azért nem látom mert sosem szólítom meg, és ha megtenném láthatnám mert ő eddig néma csendben figyelt engem. Ámbár ha megtenném...az egyben az őrület első jele is lenne.. Nem teszem meg, még nem, még van bennem emberi lélekmaradvány.. a tudatalattimban viszont ott motoszkál ez a valaki...és egyszer biztos vagyok benne elő fog bújni rejtekéből...de akkor már vége lesz mindennek.. 
Magány..igen.. egyik legfelemésztőbb érzés ami létezik, és ami él bennem. Hosszú ideje érzem ezt.. és ez nem a barátok nélkülözése miatt kialakult magány...mert ők vannak és tudom hogy szeretnek, ahogy én őket vagy még jobban. Ez a magány amit én teremtettem magamnak...ami fájdalmas, de mégis kell, ahhoz hogy éljek. Szükséges, megvéd..
Fájdalom..lelki-testi fájdalom.. bár a lelki mindig is sokkal nagyobb és erősebb mint a testi. A test csak hús, vér, csontok és izmok és vannak korlátai..  a fájdalmat jobban elviseli.. de a lélek végtelen,halhatatlan.. és a fájdalom százszorta jobban sebezi, mint a test börtönét. Fájdalom..lelkem fáj..borzasztóan... szenvedek tőle.."mikor lesz vége..?" sokkal de sokkal jobban fáj, mint amikor megvertek és tele voltam zúzódással, és vért köptem...áááá hozzá nem fogható ez a fájdalom amit érzek.Egyszer úgyis vége lesz..egyszer úgy is vége lesz mindennek.Ezt a fájdalmat persze elfolytom amennyire csak tudom, így mosolygok, "jó kedvű vagyok" és mikor megkérdik "hogy vagy ma?" mit felelek? "jól köszönöm". Jobb így, úgysem értenének... max beskatulyáznak "uncsi depis srácnak" mert az állandó siránkozás unalmas... és jobb így, nekik jobb, nekem már oly mindegy.A depresszió igaz bár elvileg kezelhető és most kezelik, gyógyszerekkel...kedély javítókkal...megannyi csodaszerrel.. bár hatását nem látom és ők se..így újabb és újabb szereket kapok...naponta 12 kis bogyó amiatt hogy ne csak arra a bizonyos másik világra gondoljak..és némi mosoly is üljön ki arcomra. (: 
És végül hiány...annyira nagyon sok minden hiányzik... el se tudom mondani... a régi életem... az édesanyám... az egészségem... a barátaim... az hogy valami értelmeset csináljak...hogy járjak.. hogy tudjak igazán sétálni gyönyörű havazásban éjszaka sétálni ..hogy szeressenek, úgy igazán.. tiszta szívből úgy ahogyan én tudok szeretni...hiányzik az ölelés...hiányzik az az érzés hogy valaki van számomra,  valaki aki az egyetlen és én is számára az egyetlen vagyok...hiányzik az ölelés, a csók... de hiányzik, a csokis fagyi a vattacukor, a léggömb, a macim, a ponym...hiányzik az hogy érezzem hogy fontos vagyok, hogy számítok még valamit, hogy nem vagyok felesleges.. érezzem azt hogy megbecsülnek, hogy nem csak egy depis suicid hajlamokkal rendelkező BETEG fiút lássanak bennem..hogy nem csak sajnálni lehet engem..hiányzik hogy érezzem nekem is érdemes élnem...

Szürke , hideg és

puha

de teste van és foga

....mellyel engem rág...

Fürge , rideg ujja

nem is keresett,........

mégis rámtalált.

Édes szavakat mond, ..majd

cselvetése tőrt döf

belém...

nyálas féreg teste

folytogatva csavarodik

körém.

...de nem elég még ennyi

kín, véres gondolat

Szökőkútként törnek elő

újabb s újabb fájdalmas

szavak.

Szívem köré dróthállót font

a néma csend,

lelkem továbbra is forró

gőzpárán lebeg...

Testem húrja megfeszül , s

jajong

sivítva mondja újra el::::

e g y e d ü l vagyok.

bb  PoNy 

 

II.

Mint azt tudjátok~már aki tudja~ kórházban élem az életem az utóbbi több mint egy évben. Igazából már full hozzászoktam a környezethez, és lassan - bármilyen hülyén is hangzik-a második otthonomnak tekintem. Sok szabadidőm van (: Így a nap nagy részét olvasással, film nézéssel és netezéssel töltöm. Nem nagyon lehetne netezni egyébként, de én mint "már majdnem örökös bentlakó" megtehetem, hiszen ismernek és tudják hogyha nincs nálam a gépem vagy nincs net akkor picikét kiborulok. Az meg senkinek sem jó :) Olyankor a szokottnál is jobban befordulok.. mert hát nincs kivel beszélgetni, még ha csak msnről is van szó. 
Ezt a blogolást is inkább ilyen időeltöltésnek gondolom, mármint hogy valami hasznosat csináljak mert írni azt szeretek. Ez írás megnyugtat, és sokszor olyan dolgokat is ki tudok írni magamból amit egyébként elmondani nem tudnék. Régebben már írtam, de töröltem, és nem tudom milyen okból kifolyólag. 


Kicsit összevisszaság van a fejemben, és igazából nem is érzem jól magam, szóval ez az írás sem lesz az igazi. 
Ezért elnézést is kérek... sajnos most jobban nem megy...kicsit így a nap végére ~másnap elejére~ kikészültem.. elfáradtam.. lelkileg..testileg. Elfáradtam, pedig igazából nem csinálok semmit de mégis, az örökös agyalás... elfáraszt... ráadásul most még egész nap illetve már 2 napja, hogy émelygek hányingerem van és komolyan ennyire rosszul már" rég" voltam. Kaptam új gyógyszert.. egy csodálatos varázsszert, amitől a csúnya rossz gondolataimnak el kellett volna repülniük mint nyár végén a költöző madaraknak... De amilyen szerencsés vagyok nem így történt.. ehelyett alergiás tüneteim lettek.. emiatt vagyok ennyire nagyon pocsékul..persze ma még reggel be kellett szednem, hiszen az eredmény délelőtt jött meg :) vicces mi?! lassan de biztosan megmérgeznek :) de sebaj nincs vész majd csak lesz valami...
 Aludnom kellene.. tudom. De nem megy..szinte már alig alszok jó ideje. Egyszerűen jár az agyam és nem tudok kikapcsolni, pedig kellene, pihennem kellene. lehunyom a szemem és akkor egyszerre száz meg száz gondolat és kérdés cikázik a fejemben, és próbálok rájuk válaszolni de az sem megy, és csak gyűlnek a kérdések, gyűlnek és sokszor a fejem széthasad már tőlük. Szeretnék pihenni... de nem megy, még nem. 
Vajon mikor kapok a kérdéseimre választ...?
Megjegyzem most is már abban a fázisban vagyok hogy a fejem kezd széthullani.. így jobb is ha ezt most befejezem itt.

~bb Pony~

the first one

Szóval az első... igazából utálok első bejegyzést írni, mert az olyan gáz... itt elgondolkodok hmm mit is kellene elsőnek leírnom...
Írjak magamról..?? ~neeem, felesleges~
Írjam le milyen lesz? miről fog szólni..? ~neem, hiszen még magam sem tudom, mikor mit fogok leírni~ majd csak jön magától. 
De mégis valamit írnom kell ide, hiszen nem kezdődhet a blogom első bejegyzés nélkül (: Pedig milyen jó lenne rögtön a harmaddikkal vagy negyedikkel kezdeném :D 
Úgy gondoltam ide az elejére egy "szép" verssel kedveskedek mindenkinek (: akik ismernek nem fognak meglepődni ezen :) 
megjegyzem ez a vers igen találó...




 hmm hmm mit is mondhatnék... kicsit el vagyok keseredve de ez nem újdonság általában ilyen a hangulatom és nem hiszem hogy holnapra vagy akár holnap utánra változni fog ~ változni fogok.


és íme a mű: 

Pisztoly, gyógyszer, penge
ez a válasz a kérdésedre.
Kiáltásaid a semmibe szállnak,
körülötted csak az ellenségeid állnak.
Nevetsz, kacagsz, egy pillanat és zokogsz meg sírsz,
patakzó könnyeid közt pár sor végrendeletet írsz.
Majd mikor a fájdalmak rohamként törnek rád,
lehet már az utolsó harcot jobban bírnád.
Mert az utolsó harc a halálért csak elszántság kérdése.
De csak akkor tedd meg,mikor eltűnt a remény szikrájának esélye.
Kínjaid közt ismeretlen sírok közt bolyongjál,
de életről ne, csak a túlvilágról álmodjál.
Végül majd álmaid közt a halálnak vágya előre tör,
becsukod a szemed, ravaszt húz a kezed, és bezárul a kör.




így ennyit gondoltam első körben (: lehet még sok is :) nah de majd alakul ez az egész :)

~bb Pony~