Remembrance

Hmm hát újra írok mert úgy éreztem kell!
Sajnos ismét csak nem jókedvemből írok.. pusztán azért mert úgy érzem írnom kell!!
Június van... az év egyik legutálatosabb hónapja a számomra.. és hogy miért?? neeem, nem a meleg miatt vagy az eső miatt.. hanem mert ebben a hónapban vesztettem el Édesanyámat.. 4 évvel ezelőtt..

A világ álom s én alszom benne.Isten kezében csendesen, örökre.

 Sajnos ez olyan dolog ami mindig is el fog kísérni.. mindaddig míg csak élek.. ezt  a szörnyű érzést fogom érezni..a hiányt.. a hiányod.. :( 
Mikor elvesztünk egy hozzánk közel álló szeretett személyt, úgy érezzük mintha egy világ dőlt volna össze bennünk.. mindaz ami addig volt megváltozik, minden ami biztos volt bizonytalanná válik.. már semmi nem olyan mint azelőtt volt.. 
Rettentő rossz.. szavakat nehéz rá találni.. mikor megtudjuk a szörnyű hírt.. azonnal tagadásba kezdünk "ez nem lehet igaz! ez csak egy rossz álom!ez az egész nem velem történik! és Ő jól van csak ..csak alszik.." aztán mikor  V A L Ó B A N  szembesítenek a ténnyel hogy Ő bizony nem alszik... elment.. na mikor ez tudatosul bennünk akkor jön a dühroham.. mindenre és mindenkire haragszunk..az orvostól kezdve a közeli barátokig.. mindegy ki az csak valakin le kell vezetni a feszültséget és mindenkiben a hibát keressük és okolunk mindenkit a történtekért.. pedig igazából senki nem tehet róla - legtöbb esetben- . S mikor már elmúlt ez a harag utána jön a mélységes fájdalom.. a szűnni nem akaró kín.. sokáig tart nagyon sokáig... de előbb utóbb bekövetkezik a beletörődés.. mikor már nem dühöngünk, mikor ugyan érezzük a fájdalmat de már valamivel tompább, hiszen tudjuk jól az élet megy tovább..

Nézem fényképedet,drága mosolyodat, 

Könny áztatja arcomat,-így nem látlak már, 

Mert szememet elfedi a homály. 

A hangodat sem hallom, 

mert hangos zokogásom,megtöri a csendet... 

Már csak egyre vágyom:hogy ott lehessek VELED! 

Hogy átöleljelek és elmondjam NEKED: 

-MENNYIRE,MENNYIRE SZERETLEK!!! 

Szörnyű ezen keresztül menni.. nekem sajnos 16 évesen kellett... de a mai napig nem hevertem ki. Édesanyám  egy "gyors" lefolyású rákban szenvedett.. fél év alatt "elment".. de mindvégig mellette voltam, bár nem volt könnyebb így sem..
Rettenetes látni, hogy az az ember akit a világon legjobban szerettél, és tiszteltél.. most napról napra rosszabbul van, és a végén már fürdeni, enni, pisilni sem tud segítség nélkül. Picit ironikus is ez..ha azt vesszük hiszen kiskoromba Ő látott el, foglalkozott velem, tett tisztába stb.. s egy átkozott betegség miatt megfordult az egész..

Szíved pihen, a miénk vérzik,A fájdalmat az élők érzik.Számunkra Te sosem leszel halott,Örökké élni fogsz, mint a csillagok.

Igazságtalanság.. igen az ez az egész igazságtalan.. betegség..halál.. főleg ha fiatalon következik be. És hiába mondják az idő segít, begyógyítja a sebeket... ez nem igaz, legalábbis nálam.. ahogy telik és múlik az idő egyre mélyebben érzem a fájdalmat magamban, a seb egyre nagyobb.. és mi lesz ha a szívemet eléri.. újra..?:(
Tehetetlenség.. ez volt a másik ami kiborított.. nem tudtam semmit ellene tenni, hogy ez ne következzen be..
Bűntudat..huuu az volt sokáig néha még most is.. "Tán nem tettem meg valamit érte??"

Hát meghalt. S minden egyéb maradt rendjében. Pedig úgy szeretném, ha valami nagy szög kiesett volna a világ küllőiből, hogy valami történt volna.

És most pár gondolatot szeretnék leírni Anyukámnak:


Édesanya.. nagyon nagyon hiányzol..mindig. Nincs nap hogy ne gondolnék rád. Annyira szeretlek, sosem foglak elfelejteni ezt már ígértem párszor és be is tartom becs'szó , mint ahogy azt a dolgot sem teszem meg többé..tudod megígértem.. ~sírok megint, vagy még mindig?! már magam sem tudom~ Olyan régen láttalak, öleltelek, hallottam a hangod.. annyira jó lenne veled lenni, lehet gyerekes vagyok túlságosan is de...nekem TE vagy az anyukám :'( aki engem igazán szeretett az életben :'( és a kegyetlen sors Téged is elvett tőlem ..annyira igazságtalan.. fáj rettentően.. és nem múlik.. :(  Már csak akkor láthatlak ha álmomban megjelensz.. jöhetnél többször is :) Ajj annyi sok emlék előjött.. jók rosszak..minden.. emlékszek mindenre.. a nevetésedre, a mosolyodra, az ölelésedre, a jóéjt puszira, az esti mesékre, arra hogy mindig  mindennap TE kísértél el suliba mikor kicsi voltam, vitted a táskám, emlékszek arra hogy sokszor kértelek mesélj a cápákról,akkoriban azok voltak a kedvenc álltaim és tudtam hogy már idegeidre megyek h mindig a cápákról mesélsz de te újra és újra végigmondtad :) emlékszek arra mikor kiültünk az ablakba és fentről néztük az autókat és mondtuk piros kék piros piros zöld színek szerint néztük őket :) persze emlékszek a vitáinkra is és arra is hogy egyszer nagyon megbántottalak  TE csak jót akartál és én nagyon csúnyákat mondtam neked ez a mai napig bánt...remélem egyszer megbocsájtasz sosem felejtem el hogy akkor hogy sírtál.. akkor bántottalak meg egyszer de azt is annyira sajnálom...
És akkor eszembe jut az utolsó itt töltött estéd..már nagyon rossz állapotban voltál egy ideje de akkor aznap valahogy jobban voltál.. felültél az ágyban tv-ztél, még mosolyogtál is és annyira jó volt.. estefelé megkértél rázzam fel a párnád én odamentem és megöleltél és azt mondtad "nekem van a legaranyosabb fiam a világon" mosolyogtál picit fáradtan  de ez akkor nem tünt fel.. leültem tv-zni veled beszélgettünk is, aztán elmentem lefeküdni, jóéjszakát kívántál és szép álmokat és én is neked..és éjjel 2-ig nézted a tv-t én is fent voltam addig valahogy nem tudtam aludni..aztán reggel felébredtem első utam hozzád vezetett.. de.. akkor már nem voltál velem...próbáltalak felkelteni... de nem ment.. elaludtál..örökre.. :"( 
Anyukám  iszonyatosan hiányzol sokszor van hogy inkább veled lennék mint itt, de megígértem neked többet nem teszem azt, és próbálok értelmesen tovább élni de az űr amit bennem hagytál mindig megmarad..ezt az érzést nem értheti az aki nem élte át.. és várom..igen várom a napot hogy újra veled lehessek..és igen tudom, hogy most is velem vagy és mikor szükségem van rád segítesz nekem.. köszönöm.

Amikor azt mondjuk,hogy az idő gyógyít,erre gondolunk.A felejtésre.Ez azonban,ha valóban szeretünk,nem lehetséges.A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja:ha újra találkozunk azzal,akit szeretünk.Semmi más.Jövőre,húsz év múlva,egy másik életben.Mindegy.A hiány mindaddig él bennünk,amíg nem látjuk újra.Nem a hiánya,az emléke él bennünk!!!!

Beszélnék, de a hang torkomban reked,

Oly sok szép szót gondoltam Neked.

De csak hallgatok.

Nem akarnak formálódni a mondatok.

Bántóan néma most a csend zaja,

Itt lüktet bennem hiányod. Szólnék. De nem tudok.

Zavartan hallgatok.

S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.

Most távol vagy, de mégis oly közel.

A szívemben. A lelkem átölel

bb pony