Ugly duckling

Ma eszembe jutott egy mese kiskoromból az egyik kedvencem: A rút kiskacsa. Ezt a kis történetet fogom most leírni saját szavakkal és következtetéssel. Ugye a történetet mindenki ismeri. Van egy vadkacsa fészek, amiben van pár tojás és egyik nap kezdenek előbújni a tojásokból a kiskacsák. Sorban jönnek elő egyik a másik után, szép sárga-fekete kiskacsák az édesanyjuk lent a víz mellett várja őket. Amint leérnek a kicsik anyukájuk megöleli, megpuszilja őket.. de várjunk csak 5 tojás volt a fészekben s itt csak 4 kiskacsa áll...nem telik el sok idő az utolsó kiskacsa is ledöcög a partra. Édesanyja csak áll és nézi és nem érti mi történt hiszen a többi kicsinye olyan aranyos és szép... s most ránéz erre a kiskacsára és mit lát..?? Egy a többinél nagyon, szürkés-koszos színű esetlen csámpás kiskacsát...gondolja ez nem lehet az ő kicsinye olyan rút szegény...Persze ebből a kicsikacsa nem értett semmit csak nézte ahogy anyja megvetően bámul rá s mikor odatotyogott ölelésre várva anyja hátat fordított neki, elutasította s úszni ment... ekkor a kiskacsa a testvéreivel maradt. Közelebb lépett hozzájuk egy kis szeretetet várt tőlük de ők sem viselkedtek jobban mint édesanyjuk. Ellökték a kicsit majd gúnyolták kinevették hogy ő milyen csúnya..aztán mikor kimulatták maguk ők is a vízbe mentek anyjuk után.A rút kiskacsa pedig a parton maradt szomorúan magányosan.
Késő este megérkezett a kacsa apa.. a kicsik kimentek elé a partra.. rút kiskacsa is ment volna de édesanyja nem engedte:
-Te itt maradsz!- mondta szigorúan s kiment üdvözölni a férjét. Az apuka örömmel nézett végig gyermekein.. de várjunk csak "egy.. kettő.. három.. négy...hmm hol az ötödik gyerkőc"- gondolta magában, majd kérdő tekintettel feleségére bámult..
- Drágám.. az ötödik.. hmm- mélyet sóhajtott- nem is tudom hogy mondjam el...- a fészek felé fordult majd odakiáltott:- Mostmár előjöhetsz- s leszegte fejét... a rút kiskacsa kibotorkált a fészekből s apja elé állt..A kacsa apa megnézte magának a kiskacsát aki egy félmosolyt megeresztett felé.. de hirtelen elkapta a fejét és feleségének szegezte a kérdést:
- EZ MI??? hogy kerül ide..???? HONNAN SZEDTED EZT A CSÚNYASÁGOT??!!! - felesége lesütött szemmel sírt...
- Apa..- szólalt meg a rútkiskacsa- apa én a fiad vagyok...
- Elhallgass..!!!!-kiáltott rá- Szót se többet.. TŰNJ A SZEMEM ELŐL!!!
S a rút kiskacsa könnyes szemmel a fészekbe sietett.Másnap sem volt jobb a helyzet.. anyja hozzá sem szólt- mintha őt hibáztatná minden miatt. A kacsaapa otthagyta őket s ezentúl azon volt hogy minnél kevesebb időt töltsön a családjával mert nem bírta elviselni a látványt..testvérei pedig ugyanugy nevetgéltek rajta, sőt reggeli után mentek úszni és a rút kiskacsa is ment volna velük de nem engedték visszazavarták a fészekbe még jól meg is dobálták kővel.
- Te csak maradj távol tőlünk, még a végén azt hiszik hozzánk tartozol..- a kiskacsa nem értette a dolgot hiszen ő hozzájuk tartozott.. testvérei voltak.. de ahogy telt múlt az idő rá kellett döbbennie valóban nem akarják h hozzájuk tartozzon, hogy testvérük legyen,és ez így ment hosszú heteken honapokon át..hiszen ahogy cseperedett a kiskacsa annál rútabb lett..így már a szomszédokhoz sem mehetett át, nem vitték magukkal sehova, hiszen egy ilyen torzszülött milyen rossz fényt vetne a kacsacsaládra...napról napra magányosabb lett nem barátkozott vele senki.. nem szerette őt senki...egyedül volt végtelenül egyedül..a következő időszakban sem bizonyult jobbnak a helyzete... továbbra sem látták őt szívesen sehol és továbbra is magányos maradt.. de valami volt neki ami a többieknek nem... á l m a i ... mivel nem volt ebbe a világba való így magának hozott létre egy álomvilágot. Egy olyan világot, ahol senki sem bántotta őt, ahol önmaga lehetett, ahol voltak barátai..ahol szerették őt... de ebből az álomvilágból mindig kizökkentette őt anyja kiabálása:
- Hol vagy már te rondaság??? Mért nem csinálsz valami hasznosat is?? nem csak naphosszat a fűben heverészni és álmodozni kellene...Nézdd meg a testvéreid mind segítenek nekem.. élelmet keresnek, kitisztítják a fészket..összeszedik a szemetet.. de TEEE!!! TEEE MIT CSINÁLSZ???? SEMMIT...semmire se vagy jó...haszontalan vagy... a kacsák szégyene...bár zápult volna meg az a tojás amiből kikeltél...
Ezt már nem bírta elviselni a rút kis kacsa... könnyek kezdtek záporozni szeméből és úgyérezte mennie kell de nem ment hanem egyre inkább szaladt közben szemét törölgette... még hallotta ahogy édesanyja utána kiált:
- Szaladj csak.. de ide többet vissza ne gyere..... -hallatszott a kiáltás. De nem érdekelte őt.. el akart tűnni.. hátrahagyni a múltját... hátrahagyni az emlékeit...a borzalmas napokat mikor bántották, megalázták őt..Lélekszakadva futott a mezőn át, mintha múltja elől menekülne s versenyfutásban le kell hagynia hiszen csak így győzheti le azt...Rettentően zihált már és a tüdeje is szúrt mikor megállt egy nagy tölgyfa tövében. Lecsücsült hogy kifújja magát majd hirtelen rátört a zokogás... hangosan.. velőtrázóan zokogott és akkora fájdalommal amibe belegondolni is rémisztő.. és csak sírt és sírt hol erősebben hol visszafogottabban annak függvényében épp milyen emlék jön elő sanyarú életéből...
Közben viharfelhők gyülekeztek s rövid időn belül cseperegni kezdett az eső. A kiskacsa megpróbálta összeszedni magát és menedéket keresett a tölgyfa korhadt gyomrában. Ott lefeküdt s álomra hajtotta fejét.


Nos.. személy szerint itt be is fejezném a történetet, a kiskacsa az erdőben cseperedett fel..élt.. majd meghalt ..egyedül, magányosan elhagyatottan... s híre hamva nem maradt.. De mivel ezt a mesét nem magamnak szánom hanem Nektek így kénytelen vagyok folytatni :)


Szóval a kiskacsa az erdőben maradt igaz egyedül de már nem bántották őt végre. Egyik nap épp élelmet keresett magának mikor szárnycsapásokra lett figyelmes a feje felett. Felnézett, madár alakokat látott elsuhanni maga felett.Először azt hitte a családja... elbújt a legközelebbi bozótosba, és onnan figyelte hogyan szállnak le a tóra. Nem ..nem a családja volt..hiszen ezek a madarak nem kacsák voltak.. nem tudta milyen madarak voltak de nem kacsák. Gyönyörű hófehér tollazatuk volt, kecses hosszú nyakuk tűzpiros csőrük. Hárman voltak az egyik fiatalabb lehetett, mert olyan kis esetlennek tűnt ahogy lubickolt a vízben. "Milyen boldogok" gondolta a kiskacsa.Önfeledten úszkáltak, nevetgéltek.. látszott rajtuk szeretik egymást..
Ahogy így nézte a vízben játszadozó ismeretlen madarakat véletlenül rálépett egy faágra amin megcsúszott és előre esett egyenesen a tópartra.. Az idegen madarak felkapták fejüket és érdeklődve nézték a rút kiskacsát. Majd lassan a part felé vették az irányt egyre közeledve a kiskacsához. A rút kiskacsa a földön fekve nézte őket ahogy mellé érnek.
-Kelj fel.. !- mondta az egyik idegen. Mire a kiskacsa felállt nagy nehezen remegő lábakkal, lesütött fejjel. A szíve a torkában dobogott.. "most mi lesz??most mi lesz??" gondolta magában..
-Drágám ne félj!- mondta a másik lágy kellemes hangon.- Nincs mitől félned! - a kicsi még ekkor sem merte felemelni a fejét. -Na nézz szépen rám kis hattyú.. - "hogy micsoda..? mit mondott..?mi?? "sorakoztak a kérdések a kiskacsa fejében.. de végre felemelte fejét..könny csillogott szemében.
- Óóó ne sírj Kicsi.- s adott egy puszit a feje búbjára.- Monddcsak mért vagy ennyire szomorú..?? Fiatal szép hattyú vagy, nem kellene szomorkodnod.- mondta mosolyogva.
A kiskacsa ezt már nem állhatta meg szó nélkül...már másodszor illették őt a hattyú szóval..
- Hattyú..?..az micsoda..??- kérdezte értetlenül.
- Hogy micsoda..? Ami vagy te meg mi is - mondta nevetve- mi mind hattyúk vagyunk..
- De én nem.. én nem vagyok olyan szép mint ti... - szipogta- én csúnya vagyok... egy rút kis kacsa..
- Dehogy vagy te kis kacsa..!! De még csak rút sem vagy..egy nagyon szép fiatal kis hattyú fióka vagy...méghogy kacsa...
- Na és hol vannak a szüleid?- kérdezte a hím hattyú.
- A szüleim..? - a kis hattyú a tó túlfelén lévő nádas felé mutatott.
- De ott a vadkacsa fészek van...- mondta..
- Igen én ott keltem ki.. ők a szüleim.. bár...- hangja elcsuklott- sosem voltam igazi családtag..
- Persze mert te nem kacsa vagy.. Te nem tartozol oda...Te hozzánk tartozol...- mondta lágy hangon a hattyú mama.. elgondolkozott.. majd nagyot sóhajtva fojtatta- Két tojást költöttem... de az egyik nap egy patkány osont a fészkünkbe..és az egyik tojást ellopta..- könny gyűlt a szemébe..- azt hittem elvesztettelek örökre fiam...- elcsuklott a hangja majd megölelte elveszettnek hitt fiát. A kishattyú nem tudta felfogni mi történik. Az apa hattyú is közelebb lépett, majd megölelte őt..
- Hát tényleg Te vagy az kisfiam..?!
- Drágám ő az .. az a patkány elrabolta még tojás korában és egészen a nádasig követtem de itt vesztettem nyomát.. Megtaláltuk!!!- és ujra megölelte fiát.Az apuka egy pillantást vetett a kishattyú balszárnyára, hiszen a családjukban mindegyik hattyúnak volt a bal szárnyán egy fekete toll.. és igen a kis hattyúnak is ott volt.. "megtaláltuk!" - gondolta magában és boldogság öntötte el a szívét. Mostmár közelebb lépett a fiatalabb hattyú is. 
- Akkor ő a testvérem??- kérdezte bizonytalanul. 
- Igen kisfiam ő a bátyád..- mondta az anyuka. Erre a kishattyú odalépett és sírva megölelte őt. 
-Testvérem... drága testvérem... végre előkerültél..
A hattyú család hazavitte az új jövevényt és a kis"kacsa" otthonra lelt.. igazi otthonra.. és családra mely szeretetet ad, olyan szeretetet, amit soha eddigi életében nem kapott... és ő lett a legszebb hattyú a a környéken. Soha többet nem bántotta őt senki, nem sértegette őt senki, tisztelték, becsülték, szerették.. még egykori "családja" is fejet hajtott előtte.. S így történt hogy a rút kis kacsából gyönyörű hattyú lett :)

Is it possible I’m the duckling in the tale...

Hm hát nagyjából ennyi volt a mese... és tényleg mese, hiszen a valóságban ilyen nem létezik.  Erről meg van a véleményem mégpedig a következő: Aki rossz helyre születik az ott is fog maradni. Aki rút kiskacsának születik az egész életében rút kiskacsa marad és nem lesz belőle sohasem hattyú. Aki csúnya az az is marad... aki nem ér semmit sosem fog.. aki haszontalan annak sosem lesz haszna... és így tovább. Az életben nincs ilyen.. az életben nem fordul jóra, ami eleve rossznak írt meg a sors. A való életben nincs csoda, vagy szerencsés és egyben váratlan fordulat..
Igazából számomra azért kedves ez a történet mert párhuzamot tudok vonni az életem és a mese közt, persze átvitt értelemben. És épp ezért mondom hogy nincsenek csodák ami rosszul kezdődött az úgy is fog végződni, igaz vannak jobb periódusok de alapjában véve nem fog változni. Aki ismer tudja nincs egy "álom" életem és nem is volt soha és nem is lesz. Bár az igaz én is szoktam álmodozni, sőt magamban én is felépítettem az én álom világom ahol nem bántanak, nincs semmi ami rossz és csak annyi a dolgom, hogy boldog legyek.. De mint a kiskacsát engem is folyton felébresztenek ebből az álomvilágból és akkor rádöbbenek hogy semmit nem érek, egy senki vagyok és tulajdonképpen az egész életem egy nagy kalap ***** és tudom jól h ez változni sem fog.. így marad az álomvilág ... míg mindennek vége nem lesz..

- Mit csinálsz?

- Álmodok.

- Ébren?

- Ébren.

- Úgy nem lehet.

- Én tudok.

- Hogyan?

- Azt nem tudom, de nekem megy.

- Miről álmodsz?

- Mindenről, ami jó.

- Például?

- Egy tökéletes világról.

- És mire jó ez?

- Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba,ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak lenni.

- Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?

- Nem, csak nem mindig vagyok boldog.

- De mindig vidámnak látszol!

- Te úgy látod.

- Az hogy lehet?

- Mert azt akarom, hogy úgy lásd.

- És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?

- Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba… 

És a ráadás :)

This is the real conclusion:


Once upon a time, there was a really, really, really, really, really, really, very (aren't you glad I didn't use really?) ugly duckling. Now all of the other ducks and ducklings said to his mother,"Oh, what a nice bunch of ducklings. All except for that really, really, really, really, really, really, very ugly one." Now this did not bother the really, really, really, really, really, really, very ugly duckling. Because he knew that one day he would grow up into a beautiful swan. But he never got the chance, because some other ducks gangbeat him and then he died of aids 2 week later.  

ьь קσηў