m.á.s.
Beteg vagyok de nagyon.. lassan dokit is látogatnom kellene csak mióta kiengedtek a kórházból a fenének van kedve orvoshoz menni...pedig nagyon nem akar múlni... szal mindenképp orvos lesz a vége.. hurrá.
A minap a lábamról is érdeklődött egy személy, oly kedves módon: "tudsz már járni?" hát mondom *** meg... persze már szaladok.. ez amúgy lényegtelen nem is tudom mért említettem meg. Szóval nagyon beteg vagyok egész hétvégén hol lázam hol hőemelkedésem volt, a torkom is fáj...a fejemről ne is beszéljünk. Nem tudom milyen nyavalya kapott el megint, de nagyon elegem van...
Nem fontos.
m.i.n.d.e.g.y.
Érzelmileg hogyan is vagyok.. ezt nehéz lenne jellemeznem mert akkora a zűrzavar hogy ettől nagyobb káosz nem uralkodhatna a lelkemben. Egyszer ezt érzem aztán azt.. egyik percben szeretek, aztán gyűlölök..aztán full szomorú leszek, aztán meg röhögök...olykor gyerekes féltékenység tör rám.. máskor meg nem érdekel az egész..Akkor előtörnek régi emlékek, érzések és akkor a fehéret is feketén látom .. úúú nagyon rossz. Senki nem ért meg, mert most a betegség miatt amúgy is le vagyok hangolva, de pl van hogy elfog a hülyeség és akkor nem értik mért vagyok ennyire "vidám" miközben hőemelkedésem van például. De már annyira nem érdekel, örülnék ha vége lenne az egésznek vagy így vagy úgy...
b.ű.n.ö.s./ á.l.d.o.z.a.t.
Szóval most itt ülök a gép előtt ...fázok.. az a hülye fűtés még most sem műűködík, így aztán gyógyulhat az ember... sötét van csak a monitor fénye világítja be a szobát…zenét hallgatok és csak jár az agyam…fázok.. az a hülye fűtés még most sem műűködík, így aztán gyógyulhat az ember.megviselt ez az egész…hogy itthon vagyok, az hogy elvesztettem őt.. aztán hogy ténylegesen előjönnek a rég átélt szörnyű emlékek..konkrétan naponta sírom el magam emiatt... a hétvégén az is rátett egy lapáttal hogy összeugattam nevelőapámmal..ami valljuk be nem egy nagy dolog.. csak az a baj hogy amíg ő sértéseket, tud a fejemhez vágni én nem nagyon tudok neki visszaszólni.. pedig megtenném, de ilyen ez a félelem. Apám meg ismét a pofámba vágta hogy mekkora egy szemét senkiházi szar vagyok, és hogy megint csak terhet vett a nyakába, hogy itt vagyok, egyedül amiatt éri meg neki hogy kap pénzt miattam. Húú milyen drága.. továbbá elmondta hogy véssem az agyamba hogy én soha de SOHA nem leszek ép és egészséges mint ő vagy bárki más..~milyen igaza van~ de ekkor sajnos megszólaltam, amit legközelebb tuti nem fogok tenni, és mondtam hogy hagyjál már békén csak egy kicsit.. na hát ezt nem kellett volna, olyan lendülettel jött felém, hogy már az arcomat oldalra fordítottam és összeszorított szemmel vártam, hogy elcsattanjon az a bizonyos pofon. De nem tette meg csak megfogott és mondta, hogy most fejezzd be! és otthagyott...sírtam, féltem, hogy megint minden elölről kezdődik..nem akarom mondtam magamban...
De most így elgondolkodva a dolgon, "kit érdekel, hogy én mit akarok?"... SENKIT- kapom a belső énemtől a határozott választ...
Rágyújtok..
Beszívom mélyen és érzem ahogy szinte a nikotin átjárja a tüdőm, a végtagjaim, a mindenem... megnyugtat..
Mióta kijöttem a kórházból egyre többet szívok, már mások is mondták, napi 1-1,5 doboz simán elmegy és én régebben napi 2-3 szálat fogyasztottam el.
Most hétvégén bűnbe is estem...Hála Peti barátomnak.. tiltott dolgot tettem.. illetve szívtam el... de egyszerűen sok volt nagyon, főleg a veszekedés, meg a betegség... hihetetlen volt, már annyira hiányzott.. feküdtem és nem fáztam, holott a gázkonvektor a szobámban 1 hete nem működik és kb 8 fok van bent.. de miután elszívtam csak feküdtem, olyan volt mintha nyár lenne, még az utcáról hallottam a játszadozó kölyköket.. éreztem a nap melegét az arcomon, sőt kezemet a szemem elé raktam mivel a fény nagyon bántotta a szemem, hozzáteszem este fél 9-volt kb. Kis idő múlva észrevettem hogy a nap sugarai kis csillámok formájában hullanak alá és megérinthetem őket, hiszen 1-1 landolt az arcomon és meg tudtam fogni... így egyik kezemmel árnyékot adtam a szememnek másikkal pedig a napsugárcsillámokat kergettem, s közben mosolyogtam, nevettem... aztán valami eltakarta a napot és úgy láttam mintha egy elefánt láb akarna eltaposni...félre húzódtam gyorsan, de a gyomromban éreztem egy nagy nyomást, tényleg eltaposott... és ahogy az ágyszélére fordultam már hánytam is... guszta mi?!...
Elnyomom a cigim...
Vicces így visszagondolni rá...vagy inkább undorító??!! ÁÁ a visszataszító része az inkább a hányás feltakarítása volt számomra...
Na akkor még egy cigi és hajnalig msn... elég volt mára a gondolkodásból.
ьь קσηў
