only a doodle ...... nothing more.. nothing less..

Sápadt arcomat tenyerembe borítom, hogy ne lássa senki zavaros szemeimet.
Elbújok a világ elől.
Nem ismernek és Én sem magamat.
Tükröm előttem, de ki nézz vissza rám?
Tűnődöm perceken át, hátha rájövök ki is lehet az.
sokat látott arc, de mégsem rémlik.
Ez csak egy arc mely a lelket takarja.
A lelket, mely megtalálni nehéz és megérteni még nehezebb.
Éltet és mégis a mélybe ránt idegen létével.
Egyik pillanatban velem van,másikban elillan, mintha nem is lett volna a részem..
Újra kopogtat....
és beengedem..Ő tart életben.Nélküle semmi vagyok.
Így hát közelébe férkőzni soha nem fogsz tudni, talán csak kopogtatni, hátha egyszer kinyitja ajtaját neked is.

és a zene.. hm.. ilyen hangulatom van.. 

bb pony

EndlessRoad

Cafatokban hull már le rólam a Világ 
s én megyek meztelen, pőrén 
mindent le kell dobnom magamról 
haladni erőtlen a Föld megsebzett bőrén. 
Széthasítani agyam s feldobni a Csillagok felé 
elültetni Szívem a Napba-szerelmes Virágok közé 
tudatlan .. 
erőtlen ..
csak menni csak menni az Úton.. 
nevetni sírva 
születni halva 
szétáradni az útba... 
virágba fába 
belebújni százezer Fiúba Lányba 
rohanva pihenni Örökké-Soha 
elmenni Ide és érkezni Oda 
születni Holnap meghalni Tegnap 
lenni nappali Hold lenni éjféli Nap. 


Az út részvétlen-némán csak tovább halad. 


Ha egyszer véget ér az Út 
az az út nem lesz már Út. 
ha egyszer elémáll Ő 
ő nem lesz már a soha Nemjövő. 


aki talál valamit 
dobja hamar el 
aki megérkezett 
azonnal menjen el. 


a tudás kín és téboly és teher 
a mindenttudást csak tudás nélkül érem el 


a tudást keresed s nyersz napról napra többet, barátom, 
én lassan semmivé válok s nem marad utánam nyom e világon. 


az Űrbe mint ruhába úgy öltözöm én 
Mindenben Minden leszek s a Fényben a Fény. 

And slowly he walked on,

the path behind was full of death,

and the path ahead, worse,

yet slowly, he walked on.

Nothing to look back to

and nothing forwards

but he kept going

ever trudging on.

Sadly bleeding as he walked

leaving a trail of blood

but he kept walking

always moving ahead

for that one single star in the sky

might just turn to him

bring it’s hope with it

so he kept walking on

but the help never came

and the star never turned

and his life was death

but he walked on

still praying for hope.

ьь קσηў                         

marionette puppet

 



Embernek kinéző élettelen lény...ha azt mondják táncolj, táncol,
ha azt mondják, menj megy...de egyedül hagyták egy omladozó épületben, 
ami hamarosan ráomlik...ő nem tud beszélni, sosem tudott, nincs ami mozgatná....
nincs hite, nincs agya, látni még talán lát, de már nincs kedve s látása is fakó...
nem tud ítélni, mert nem ember, de akkor miért alkották meg...lehet egyszer élt,
de elrontotta, s most bűnhődik..némaságra van ítélve....neki csak fénynyalábok 
jutnak, ami néha beszűrődik a ház ablakán..közben pedig várja, mikor lesz vége mindennek...
nincs ereje, nincs benne élet....könnyei még vannak, amelyektől megfullad, vagyis 
nem, mert megfulladni csak az tud, aki még él, de ő azt hiszi hogy még él, hogy 
ez az ő élete, pedig nem, már rég nem…..jött egy földrengés, a ház falai beomlottak...
a bábot a törmelékek, szilánkok maguk alá temették....mélyre került, ahová már a
fények sem jutnak el, nem is veszi észre, mert a kőtömbök hatalmasak...nem is
akar észrevenni semmit, tudja ez az ő sorsa, eltűnni minden elől...véletlen talán
a romos épület és hogy került oda?..ki tudja?..de már mindegy is, mert ott van 
és ott is marad, míg nem jönnek a romeltakarítók, akik éles lapáttal tovább sértik,
ami még maradt belőle...de ki tudja, lehet hogy új ruhát és új lábakat, kezeket kap,
megszánja majd valami gyermek és hazaviszi...vagy az is lehet, hogy jön egy furcsa 
tündérszerű lény, mi új életet lehel belé...

homály fedi szemem, nem látok kiutat, minden zavaros...aludni szeretnék... 

BB pony

my sweet nightmare

Egy újabb álmatlan éjszaka.. vagy inkább nappal? Mindegy.. a lényegen mit sem változtat. Lefeküdtem aludni, nagy nehezen kb. 1 óra forgolódás után el is tudtam aludni. – bár így gipsszel még nehezebb bárhogy is fordulnom - . Kevesebb mint három órát ha alhattam.. megint álmodtam.. és megint ugyanazt.. illetve pár részlet más volt mint ezelőtt, de azok az apró részletek mindig változnak, a fő történés viszont változatlan. Nem is tudom miért kezdtem el leírni, mert erről nagyon nem szoktam beszélni se. Nincs mit tagadni szégyenlem a dolgot :/ De most valahogy érzem, hogy le tudom írni.

Éjszaka van.. kellemes nyári éjszaka .. egy mező közepén fekszem egy hófehér kórházi ágyon, csíkos pizsamában...kezem a fejem alatt van összekulcsolva és bámulom a csodás csillagos égboltot. Azon gondolkozom ha kinyújtanám a kezem talán el is érném őket, oly közelinek tűnnek. Lágy szellő simogat s borzolja össze hajam, csend van..leszámítva a tücskök ciripelését . Egészen festői a kép..

Egészen addig mígnem lépések zajára nem leszek figyelmes.. Felülök az ágy szélére.. Körbenézek, de nem látok semmit… biztos rosszul hallottam, s már kezdek megnyugodni mikor egy kéz hideg érintését, érzem a vállamon.. Majd a nyakamon.. Felnézek.. de csak egy sötét alakot látok.. Beleborzongok.. Félek.. nagyon félek... nem tudom mi vagy ki lehet ez az alak de minden sejtemben érzem hogy egy szörnyeteg.. egy fenevad aki újból rám vadászik.. mennem, kell minél gyorsabban, minél messzebbre. Leugrok az ágyról, és futásnak eredek..  Hallom, hogy az idegen alak is fut mögöttem.. rohanok.. majd elesek.. s többé nem tudok felkelni.. nem mozog a lábam.. Iszonyatos félelem kerít hatalmába, hiszen mindjárt ideér.. Mindjárt megtalál.. kúszni próbálok de még az sem megy túl jól.. ahogy próbálkozok hirtelen a föld megnyílik alattam, vagy valamilyen üregbe  esek.. esek.. és még mindig csak esek… közben látom fent a sötét alakot és hallom is baljós nevetését… aztán földre érek.. de nem becsapódva, hanem szépen lassan. És pont egy kerekesszékbe landoltam. Valamiért érzem menekülnöm, kell és elkezdem olyan gyorsan hajtani amilyen gyorsan, csak tudom. Egy szinte végeláthatatlan folyosón haladok, mikor ismét meghallom az idegen hangját, gúnyos kacaját. Hirtelen egy ajtó bukkan fel előttem.. nyitva van, berontok.. a szoba első pillanatra üresnek tűnik majd miután megszokta a szemem a félhomályt egy hatalmas ruhásszekrényt pillantok meg a szoba másik felében, odagurulok, majd ott elbújhatok…gondolom. A szekrény elé érve megdöbbenve látom a szekrény tükrében, hogy a kb. 8 éves énem ül a székben.. hallom h az ajtó elé ért az idegen megpróbálok felállni a székből…sikerült.. irány a szekrény..becsuktam.. elbújtam azt hiszem. Belép az ajtón… - tudom h itt vagy bent.. már megint bújócskázól velem?? Rossz kisfiú.. hát illik így elbújni előlem?? Tudod hogy nem bántalak… csak.. csak picit játszunk.. gyere elő!! Hallom a felszólítást – Gyere elő!!!- hangosabban. A szekrény megvéd.. a szekrény mindig megvéd.. a fülemre szorítom a kezem ne is halljam…elkezdi rángatni az ajtót erősen idegesen.. – azt mondtam gyere elő.. ezt még megbánod.. mondja.. már sírok.. egyre erőteljesebben feszegeti az ajtót míg végül ki nem szakad a helyéről.. itt a vég nincs menekvés… iszonyatos félelmet érzek.. nem akarom, nem akarom hogy bántson…hogy megint bántson..- felém nyúl már majdnem elér mikor felébredek…

Sírva ülök fel az ágyban, csurom vizes mindenem…visszagondolok rá.. és megállapítom hogy megint ugyanaz történt… menekülök… menekülök de hiába.. persze a részletek változnak de a vége soha.. a végén mindig megtalál akárhova bújok is.. legyen az egy szekrény, egy szennyvízlefolyó vagy akár egy odvas fa..  kis idő múltán megnyugszom  hiszen nem más volt ez mint egy álom.. az én édes rémálmom…

My scars remind me that the past is real!

BB pony

status report

Itt az ideje írnom úgy érzem, amolyan kisebbfajta helyzetjelentés lesz csak amolyan szösszenet, mert már többen jelezték hogy nem tudják mi van velem. Igaz el is vagyok tűnve jó pár hete..

Most éjjel 2-3 körül lehet én kint ülök a konyhába kiskutyákkal, ugyanis lassan 3 hete születtek kiskutyák és vigyázni kell rájuk mert nagyon picikék és nehogy a kicsikre véletlen ráfeküdjön a nagy, nevezzük nevén Rózsa :D buta egy kutyanév de ez jutott neki :)

Nagyon aranyosak, hatan lettek kis pici fehér pulik fekete orrocskával és szemecskével nagyon tündériek. És Rózsa valami fantasztikus anyuka, nagyon szereti a kicsiket gondozza és félti őket, sok ember példát vehetne róla.

Szóval itt ülök kint fájós lábbal.. azt tudni illik voltam oly’ szerencsés, hogy sikerült eltörnöm a bokám :D Mégpedig úgy hogy nagyban pancsiztam és kifelé másztam volna hát nem a székbe csusszantam bele hanem a földre vagyis a kőre, pont úgy hogy a lábam olyan természetellenes pózban landolt alattam hogy sikeresen eltört :/ 

Nagyon fáj.. igaz már volt 1x eltörve kiskoromba, azt hiszem általános 3. vagy 4. osztályában de akkor elütött egy autó :D De ez egy régi történet.

A nevelőapám anyukája akinél lakom kórházba került egy enyhébb stroke-ja volt L nagyon rosszul érintett ez a dolog is… én találtam őt meg, hívtam a mentőket, de nagyon rossz volt ezt látni… nem akartam hogy valami baja legyen, mert akkor már végképp nem tudom mi lenne velem..De szerencsére már jobban van, és 1 hét után haza is fogják engedni. Örülök, hogy nem lett nagyobb baj.

 Remélem mihamarabb meggyógyulunk.

Szóval most ezek a dolgok történtek velem az elmúlt hetekben.

bb pony

Hope dies last

Remény..furcsa szó de ha az ember meghallja rögtön gondolatok százai futnak át az agyán..az ember mindig remél, vagy reménykedik valamiben, valakikben.. s az vagy beteljesedik vagy nem. Én is sokmindenben reménykedek.. de leginkább abban hogy felépülök..bár erre egyre kevesebb az esély.. 
Minden embernek mást jelent a remény.. nekem például a remény egyben a hitem is.. hiszen hiszek abban hogy van remény és remélem a hitem segít ebben. Elég bonyolultan hangzik pedig nem az. A remény az az, hogy bízunk valamiben, hogy hiszünk valamiben... legalábbis nekem ezt jelenti. Én remélem, bízom és hiszem hogy egyszer jobb lesz minden, mert ha nem így tennék akkor nem lenne tovább értelme semminek.. pedig jelenleg egy olyan helyzetben vagyok amire a reményvesztett jelző a legjellemzőbb. 

A hit az, hogy bízunk valamiben. És ha már úgy látszik, hogy semmi sem maradt, amiben bízhatunk, akkor is bízunk magában a hitben, ami tovább lelkesít.

Mostanában nem érzem valami túl jól magam lelkileg. Sajnos elég rossz dolgokat tudtam meg az elmúlt napokban. A faterom mármint a nevelőapám volt itt a hétvégén (aki még nem tudja jelenleg az ő szüleinél lakok) és olyan dolgokat mondott amitől egy picit kiborultam,de ez a picit lehet nagyon is. Tudjátok vagy nem tudjátok egy elég költséges orvosi kezelésre készülök.. vagyis készültem ..most mint kiderült drága, jó, kedves faterom az összegyűjtött pénz jelentős részét elkártyázta,  elpiálta és még a játékgépbe is dobott be belőle nem keveset. Így most az idén biztos nem lesz meg a kezelés. Ez kicsit elszomorít bár ez enyhe kifejezés.. pedig már szeretnék jobban lenni. De sajnos ahhoz pénz kell ami jelenleg nekem nincs és nem is tudom elképzelni hogy valaha lenne annyi pénzem.. így csak reménykedhetek hogy jobb lesz minden s egyszer meggyógyulok.Persze mindezzel N E M  sajnáltatni akarom magam pusztán leírtam a tényeket mert már kezd sok lenni ez az egész. Sajnos ez nagyon rosszul érintett engem és jó pár napja emiatt vagyok kicsit ideges.. vagy rosszkedvű vagy épp kedvem sincs semmihez... és ez nem valaki miatt van vagy valakik miatt, vagy hogy haragszok valakire, mérges vagyok vagy egyéb dolgok csupán ez a helyzet borított ki. De majd túl teszem rajta magam csak idő kell. Erős vagyok.. mondják.. majd bizonyítom..ígérem.

Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött,
Adni akkor is, ha mindentől megfosztanak;
Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;
Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is;
Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;
És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem.

Én nem szeretnék megbántani senkit komolyan.. pedig lehet számomra fontos embereket megbántottam már emiatt, de nem akarattal. Csak egyszerűen így jött össze, idegesebb vagyok ingerültebb ..hisztisebb?! nem tudom de az tény, hogy megváltoztam.
Az a helyzet kicsit bedepiztem újra. Sajnálom.. én próbálom tartani magam és ebből az állapotból is ki fogok mászni csak egy kis idő kell. Nem kérek mást csak egy kis türelmet mindenkitől.. én nem haragszom senkire és senkivel sincs bajom.. egyedül magammal. Nem könnyű beletörődni ebbe... de mégis bele kell törődni és fel kell dolgozni mint annyi minden mást. És örülök hogy jövőhéten meglátogatom a pszichológust mert már épp itt az ideje úgy érzem. Majd ő segít.. ő mindig segít vagy így vagy úgy..  azt sem bánnám ha pár napra elaltatna vagy hibernálna és akkor utánna felébrednék kipihenten tiszta fejjel.. hmm de jó is lenne. Egyébként sem nagyon megy az alvás.. már második napja hogy enyhe altatót veszek be, hogy tudjak aludni.
Fúha hogy elment az idő ideje aludnom.. a bogyó is kezd hatni úgyhogy ki is használom az alkalmat és lefekszem. 
És még egyszer mindenkitől elnézést és bocsánat hogy mostanában nem vagyok önmagam. Az meg hogy mi lesz így velem az egy nagy kérdőjel... de a remény hal meg utoljára..

Egyszer eljön majd a nap,mikor egy rövid perc alatt,elhagyom a széttört álmokat.

 When the world says, "Give up,"Hope whispers, "Try it one more time."

 ьь קσηў

don't remember last summer

Last summer when it was just you and me
I don't remember a thing
But the fact we met

I don't remember the break
I don't remember the cries
I don't remember the change
I don't remember the warning
All I remember is
I met you
We talked
And know I'm here now..

I don't remember a thing
And now that I look back
It's quite scary
That I went through a whole summer
That now
I don't remember

It's scary to know
I don't remember what I said to anymore
What I did
That truly seemed to creep people out
Or even how I've gotten like I am today

All I know is there were plenty of goodbyes
A lot of changes
And apparently a lot of warnings
That I truly don't remember hearing

They all say I was blind
But I was more than blind
I was lost
I was in another world
And truly to this day
I still wonder about that summer

I still wonder truly what happened
Cause all that's left are other peoples stories
That truly are fading
And my memory is useless

It's scary to think about the fact
I have no memory 
Whatsoever of last summer
And that I'll never truly know what I did at all

But I guess that's one thing 
That happens
When the love gets the best of you

But truly I'll always wonder about that summer
And where I went
One summer day.

bbpony