Én megölöm magam! Ennél jobb már úgy sem lehet, hisz mindenem elveszett.. családom..érzelmeim..életem. Olyan sok hibát követtem el.. sőt.. hibát hibára halmoztam. Mikor volt lehetőségem sem döntöttem helyesen.. Az életem katasztrófa. Napról napra.. évről évre csak egyre rosszabb.. csak süllyedek el a kilátástalanság tengerében. Nem bírom már. De most már vége. Vége az egész szenvedésemnek, mert öngyilkos leszek!
Igen, most végre önző lehetek, és csak magamra fogok gondolni, nem fog érdekelni más szenvedése!
Tudom is, hogyan fogom csinálni!
Először iszok egy kis alkoholt, hogy legyen erőm megtenni. Utána vizet engedek a kádba, majd beveszek egy marék altatót, iszok rá még egy kis alkoholt - tiszta kábszer -, a kettő együtt úgyis légzésleállást okoz. Mindezek után beülök a kádba, fogok egy pengét és felvágom az ereimet.
Ellilul az ajkam és leáll a lélegzésem. Fölösleges volt kiengedni azt a kád vizet és felvágni az ereimet, mert nem a vérveszteség, hanem az alkohol és a gyógyszer együttes hatása, a légzésdepresszió ölt meg.
Kilép a lelkem a testemből, meglátom a vízben fekvő tetemet. Úgy érzem, hányingerem van. De nem. Mégsem, hisz a testem halott, a lélek pedig egy megfoghatatlan dolog, annak nem lehet hányingere. Mégis rosszul vagyok. Rosszul vagyok MAGAMTÓL.. a látványomtól.
Kisvártatva benyit a fürdőbe nagyanyám. Meglátja a halott testet és szörnyülködve szinte már-már viszolyogva tekint rá. Majd szó nélkül kimegy a fürdőből. Szánalmas..szánalmas hogy volt olyan perc mikor azt hittem talán.. picit számítok neki, de az arckifejezése mindent elárult. Rideg volt és érzelem mentes.. mintha egy korcs kutyának találta volna meg a tetemét a bejárati ajtó előtt.
Másnap megtudják a barátaim is. Először nem hiszik el, de mégis tudomásul kell venniük, hogy én többé már nem vagyok. Mindenki szomorú lesz, mert nem értik miért tettem. Nekik sokkal több minden elmondtam, mint a 'családomnak' vagy az orvosomnak - ezt tudják jól -, de valamit mégis titkoltam. Volt valami, amiről senki sem tudott, csak a jó Isten és én, és e miatt a valami miatt öltem meg magam. Nem szóltam róla senkinek, mert nem akartam, hogy sajnáljanak. Nem szóltam, de tudtam jól, hogy egyedül nem vagyok képes megoldani a helyzetet. Most bezzeg mindenki velem törődik, mindenki sajnál, pedig pont ezt akartam elkerülni! Lám, hát a barátaimnak is fontos voltam!
A lelkem feljebb száll, most már látom az egész világot. Látok más fiatalokat is, akik - szintúgy, mint én súlyos gondokkal küzdenek. Ők mégsem teszik azt, amit én, mert tudják jól, hogy akár több ezer más lehetőség is van a továbblépésre, túlélésre. Míg ők bátran küzdenek az élet nehézségeivel szemben én gyáván elfutottam.. hátat fordítottam a csodálatos életnek.Én megannyi szenvedés után dobtam el az életet! Látom, ahogy mások talpra állnak és újra kezdik. Eldobják őket.. megalázzák, összetörik a szívüket de mégis tovább haladnak az élet rögös útján. Én most is úgy érezem képtelen lennék tovább folytatni. Egyszerűen nem megy. Talán ha lett volna valaki.. valaki olyan személy aki miatt nem érdemes meghalni.. talán én sem így döntök. De tudom jól ilyen nem létezik és létezett soha.. Mindig is problémás kapcsolataim voltak. Soha nem úgy ment ahogy szerettem volna. Én magam is rendkívül problémás srác voltam, kész csoda lett volna normális kapcsolatot kialakítanom valakivel. Persze volt hogy szerettem,mindennél jobban s volt hogy engem szerettek, de valami mindig hiányzott. Mikor már majd nem tökéletes lett volna a dolog akkor vissza vonulót fújtam.. vagy elmenekültek tőlem. Pedig annyira szerettem volna boldog lenni... olyan nagyon vágytam rá..
Még mindig lebegek...Meglátok egy fiút. (Istenem, milyen helyes, és csak rám várt!) Most jövök csak rá, hogy a barátaimon kívül még egy ismeretlen embernek is fájdalmat okoztam. Talán ő lett volna az igazi, akit már soha sem találhatok meg, mert meghaltam!
Most már visszavágyok a földre, a testembe, de az meghalt. Pedig mennyi mindent csinálhattam volna még! Mennyi csodás és szép emléket szerezhettem volna még ha kitartok..csak még egy kicsit.
Emberek állják körül a síromat, kik szerettek. És valahol hátul ott áll ő is... és látom, hogy sír. Istenem, valamit mégis csak érzett irántam! Ha nem is volt belém szerelmes, de legalább kedvelt! Most látom csak, hogy mekkora barom voltam! Nem kellett volna megölnöm magam, hisz szerettem az életet!Valahol mélyen belül.. még most is szeretem..
Talán csak egy napot kellett volna várnom, és minden jóra fordul! Igen, most már látom, hogy hogyan alakult volna az életem, ha nem ölöm meg magam: másnap találkoztam volna azzal a helyes sráccal, és ma boldog lennék...
bb pony
