Kimegyek és nincsenek ott.. nincs már itt egyikük se .. várom h odafussanak hozzám...várom h meghalljam hangukat... de semmi és senki nem mozdul.. csend van.. itt egy plüss maci hever ott egy kis labda .. rágóka..de ők sehol..tekintetemmel keresem őket de hiába hiszen már nincsenek itt... ennyi volt 3 hónap..a kezeim között születtek meg 6 hétig éjszakáztam velük, vigyáztam rájuk szeretgettem őket..játszottam velük..milyen kicsi picurkák voltak és milyen nagyra megnőttek....és most egy pillanat alatt eltűntek új családhoz új gazdihoz kerültek.. és már nem lesznek velem soha...tudom hogy ez kurvára nem érdekel senkit mert itthon se érdekel senkit.. csak mondják ne szomorkodj, ne sírj hagydd abba fejezd be minek csinálod ezt... minek??? mert nekem kurvára nincs senkim és semmim és igen is rohadtul fáj hogy akiket én ennyire megszerettem többet nem látom...és hiába mondjátok Ti nagyokosok "ezek csak kutyák" nekem ők nem csak azok voltak. Én tőlük szeretetet kaptam nem keveset és a sok szarságban ami történt ők erőt adtak.. volt miért.. de most minden olyan üres.. és pont tegnap volt róla szó h megtartanánk ha a héten nem vennék meg őt..erre tessék ma...átkozott nap :( és most csak sírok sírok és sírok...hiszen hiába kértem őt ne adjuk el.. nem lehet mennie kellett..az élet rendje is ez de...akkor is rossz.. és fáj is nagyon.. "ne sírjál" mondják.. mért ne?? mást ugysem tehetek...kis drága Babucimat már nem én vacsiztattam meg...már nincs kihez kimenni megnézni jól van e nincs kit betakarni...
És jövőre még egyszer akarnak kiskutyákat... hát én ezt nem fogom tudni még egyszer végig csinálni.. nem tudom mi lesz akkor.
Egyvalamit viszont tudok SOHA DE SOHA NEM FOGOM ŐKET ELFELEJTENI!! Nem felejtem el a születésüket mikor az első épp a nyuszi ól mögött jött a világra s hogy anyukáját kihozzuk le kellett bontani a nyusziólat, és addig az én kezemben volt az icuripicuri kiskutyus.. nem felejtem el hogy már akkor kis éles karmaik voltak.. és azt se hogy először a kisfiú nem akart enni és cumisüvegből etettem..nem felejtem el hogy az illatukat.. olyan kis baba illatuk volt aztán napos csibe illatuk..nem felejtem el azt hogy mikor betegek lettek felhívtam a dokit pedig nem is rendelt de valamit tennem kellett és ÉN felhívtam telefonon .. és megkérdeztem mit kell tenni..aztán kenegettem a beteg pici pocijukat .. aztán h alig vártam hogy kinyíljon a szemük mindig nézegettem hogy melyiknek mennyire volt nyitva és mikor először megláttam a csillogást kis szemükbe...sosem felejtem el... és azt se hogy mikor volt a patkánykaland a szomszédból.. akkor a piciket beköltöztettem a szobámba mert féltettem őket és akkor szó szerint velük aludtam illetve 2-3-al akik hisztiztek és felvettem őket az ágyba.. annyira jó volt.. persze Minicica ezt nem élvezte annyira.. de engem nem érdekelt.. boldog voltam ott szuszogtak mellettem...nem felejtem el az első tápos etetést mikor 4-5 szem tápot kaptak még csak és milyen kis ügyetlenül ettek és azt sem mikor először ittak .. aztán vettem nekik játékot sőt még 2 plüss macimat 1 pár cipőmet és egy papucsomat is nekik adtam játszani...de ők eljátszottak a seprűvel is amit tologattam előttük.. nem felejtem el az első morgásukat a birkózásaikat.. meg azt sem mikor a rózsa bokor tövénél veszekedtek és egyik a másikának átkiabált a bokron.. akkor féltem, hogy nehogy megszúrják maguk persze nem történt ez meg szerencsére. Nem felejtem el hogy mikor kiültem hozzájuk a földre ők mind a lábamon a hasamon voltak harapdáltak éles fogaikkal.. majd mikor elálmosodtak elszundítottak épp ott ahol érte őket az álom. Azt sem felejtem el hogy éjjelente 2szer 3szor kimentem megnézni mindenki meg van e és jól vannak e...
Aztán eljött a búcsú ideje... SZERETLEK TITEKET ÉS MINDIG IS SZERETNI FOGLAK !!!
Pici szeretetgombócok <3