my sweet nightmare

Egy újabb álmatlan éjszaka.. vagy inkább nappal? Mindegy.. a lényegen mit sem változtat. Lefeküdtem aludni, nagy nehezen kb. 1 óra forgolódás után el is tudtam aludni. – bár így gipsszel még nehezebb bárhogy is fordulnom - . Kevesebb mint három órát ha alhattam.. megint álmodtam.. és megint ugyanazt.. illetve pár részlet más volt mint ezelőtt, de azok az apró részletek mindig változnak, a fő történés viszont változatlan. Nem is tudom miért kezdtem el leírni, mert erről nagyon nem szoktam beszélni se. Nincs mit tagadni szégyenlem a dolgot :/ De most valahogy érzem, hogy le tudom írni.

Éjszaka van.. kellemes nyári éjszaka .. egy mező közepén fekszem egy hófehér kórházi ágyon, csíkos pizsamában...kezem a fejem alatt van összekulcsolva és bámulom a csodás csillagos égboltot. Azon gondolkozom ha kinyújtanám a kezem talán el is érném őket, oly közelinek tűnnek. Lágy szellő simogat s borzolja össze hajam, csend van..leszámítva a tücskök ciripelését . Egészen festői a kép..

Egészen addig mígnem lépések zajára nem leszek figyelmes.. Felülök az ágy szélére.. Körbenézek, de nem látok semmit… biztos rosszul hallottam, s már kezdek megnyugodni mikor egy kéz hideg érintését, érzem a vállamon.. Majd a nyakamon.. Felnézek.. de csak egy sötét alakot látok.. Beleborzongok.. Félek.. nagyon félek... nem tudom mi vagy ki lehet ez az alak de minden sejtemben érzem hogy egy szörnyeteg.. egy fenevad aki újból rám vadászik.. mennem, kell minél gyorsabban, minél messzebbre. Leugrok az ágyról, és futásnak eredek..  Hallom, hogy az idegen alak is fut mögöttem.. rohanok.. majd elesek.. s többé nem tudok felkelni.. nem mozog a lábam.. Iszonyatos félelem kerít hatalmába, hiszen mindjárt ideér.. Mindjárt megtalál.. kúszni próbálok de még az sem megy túl jól.. ahogy próbálkozok hirtelen a föld megnyílik alattam, vagy valamilyen üregbe  esek.. esek.. és még mindig csak esek… közben látom fent a sötét alakot és hallom is baljós nevetését… aztán földre érek.. de nem becsapódva, hanem szépen lassan. És pont egy kerekesszékbe landoltam. Valamiért érzem menekülnöm, kell és elkezdem olyan gyorsan hajtani amilyen gyorsan, csak tudom. Egy szinte végeláthatatlan folyosón haladok, mikor ismét meghallom az idegen hangját, gúnyos kacaját. Hirtelen egy ajtó bukkan fel előttem.. nyitva van, berontok.. a szoba első pillanatra üresnek tűnik majd miután megszokta a szemem a félhomályt egy hatalmas ruhásszekrényt pillantok meg a szoba másik felében, odagurulok, majd ott elbújhatok…gondolom. A szekrény elé érve megdöbbenve látom a szekrény tükrében, hogy a kb. 8 éves énem ül a székben.. hallom h az ajtó elé ért az idegen megpróbálok felállni a székből…sikerült.. irány a szekrény..becsuktam.. elbújtam azt hiszem. Belép az ajtón… - tudom h itt vagy bent.. már megint bújócskázól velem?? Rossz kisfiú.. hát illik így elbújni előlem?? Tudod hogy nem bántalak… csak.. csak picit játszunk.. gyere elő!! Hallom a felszólítást – Gyere elő!!!- hangosabban. A szekrény megvéd.. a szekrény mindig megvéd.. a fülemre szorítom a kezem ne is halljam…elkezdi rángatni az ajtót erősen idegesen.. – azt mondtam gyere elő.. ezt még megbánod.. mondja.. már sírok.. egyre erőteljesebben feszegeti az ajtót míg végül ki nem szakad a helyéről.. itt a vég nincs menekvés… iszonyatos félelmet érzek.. nem akarom, nem akarom hogy bántson…hogy megint bántson..- felém nyúl már majdnem elér mikor felébredek…

Sírva ülök fel az ágyban, csurom vizes mindenem…visszagondolok rá.. és megállapítom hogy megint ugyanaz történt… menekülök… menekülök de hiába.. persze a részletek változnak de a vége soha.. a végén mindig megtalál akárhova bújok is.. legyen az egy szekrény, egy szennyvízlefolyó vagy akár egy odvas fa..  kis idő múltán megnyugszom  hiszen nem más volt ez mint egy álom.. az én édes rémálmom…

My scars remind me that the past is real!

BB pony

status report

Itt az ideje írnom úgy érzem, amolyan kisebbfajta helyzetjelentés lesz csak amolyan szösszenet, mert már többen jelezték hogy nem tudják mi van velem. Igaz el is vagyok tűnve jó pár hete..

Most éjjel 2-3 körül lehet én kint ülök a konyhába kiskutyákkal, ugyanis lassan 3 hete születtek kiskutyák és vigyázni kell rájuk mert nagyon picikék és nehogy a kicsikre véletlen ráfeküdjön a nagy, nevezzük nevén Rózsa :D buta egy kutyanév de ez jutott neki :)

Nagyon aranyosak, hatan lettek kis pici fehér pulik fekete orrocskával és szemecskével nagyon tündériek. És Rózsa valami fantasztikus anyuka, nagyon szereti a kicsiket gondozza és félti őket, sok ember példát vehetne róla.

Szóval itt ülök kint fájós lábbal.. azt tudni illik voltam oly’ szerencsés, hogy sikerült eltörnöm a bokám :D Mégpedig úgy hogy nagyban pancsiztam és kifelé másztam volna hát nem a székbe csusszantam bele hanem a földre vagyis a kőre, pont úgy hogy a lábam olyan természetellenes pózban landolt alattam hogy sikeresen eltört :/ 

Nagyon fáj.. igaz már volt 1x eltörve kiskoromba, azt hiszem általános 3. vagy 4. osztályában de akkor elütött egy autó :D De ez egy régi történet.

A nevelőapám anyukája akinél lakom kórházba került egy enyhébb stroke-ja volt L nagyon rosszul érintett ez a dolog is… én találtam őt meg, hívtam a mentőket, de nagyon rossz volt ezt látni… nem akartam hogy valami baja legyen, mert akkor már végképp nem tudom mi lenne velem..De szerencsére már jobban van, és 1 hét után haza is fogják engedni. Örülök, hogy nem lett nagyobb baj.

 Remélem mihamarabb meggyógyulunk.

Szóval most ezek a dolgok történtek velem az elmúlt hetekben.

bb pony